Orrszívózás kikipálva. Reméljük, egy időre legalábbis vége. De meglepő módon a kiscsajszi a hangtól nincs is annyira oda. Meg jól el is játsszik ezzel a nagyszerű ketyerével. Mármint az orrszívó-porszívóval. Csak együtt a kettő a közelébe, működés közben, ne kerüljön. Aztat nem bírja.
Nemrégóta csirkehusit is kap. Mama ügyesen megpárolta, belekevert valamit a kis boszorkánykonyhájából és lefagyasztotta. A jégkocka tartóba. Úgyhogy most vigyázni kell, nehogy egy csirkehusis jégkocka kerüljön a finom kis italkákba.
Már hasról hátra is sikerült néha fordulni. Igaz, valahogy mindig úgy, hogy ha azt a Kispapával sikerült abszolválni, a mama akkor mindig lemaradt róla. És amikor újra próbáltuk megmutatni, már nem ment. Pedig ma reggel is összejött a kiskacsával. Amit egyébként könnyen tele lehet pumpálni nyállal. És akkor szörcsög. (Lehet, hogy néha a kiskacsát is ki kell majd orrszívó-porszívózni?)
A mama nemrég picit element, estefelé van. Jórég nem volt ilyen. A kiscsajszi bekerült a pici ágyába, egy darabig siránkozott, de most már aluszik. Most van neki az alvóideje.
Ja, ágy. Újabb hatalmasat léptünk az evolúció létrájának fejlődési fokán. Igaz, lefelé. Ugyanis lejjebb került egy fokkal a kiscsajszi ágyában a szivacs, vagy mi. Merthogy már forog, meg néha elég furcsa pozicióban fekszik reggelre az ágyikóban, úgyhogy a tanács úgy döntött, lejjebb kell tenni a matracot. Hogyha felállna, ki ne essen. Nem mintha fel akarna állni. De ki tudja. Jó az fekve. A Kispapa jól megizzadt, mire sikerült lejjebb tenni. De a lényeg: fejlődünk.
Azzal, hogy lejjebb került az ágyikó, egy új, nehezen megoldható probléma is felmerült. Így ugyanis a kiscsajszi nem éri el azt a fityegő izét az ágyikója felett. S ha valami nincs új, ahogyan a kis Blanka szeretné, akkor hamar sírás van. Szóval vagy nem fityeg ottan, vagy a kezében markolássza.
Mindjárt itt az első Karácsony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése