Nátha

Az elmúlt napokban a fikával, takonnyal küzdött a kiscsajszi. Ezáltal a Kispapa és becses neje is. De elsősorban persze a szegény kis Blanka.

Hétfőn kezdődött, azt csak nem akart abba maradni. Eleinte tüszögés, hapcikázás, de csak úgy kiscsajszisan. Aztán kezdett lógni a kis taknyocska is. Majd csorogni. Bele a pici szájába, még talán fincsi is volt. Nem mintha a Kispapa tudná, milyen íze van. Azért a kostolásig nem jutottunk.

De tűrte. Hellyel-közzel. Kis lázacska is volt. De most már talán nincs.

A kis Blanka közben meg szinte ugyanúgy élte pici életét, mint eddig. Nem volt sokkal több nyűszi, se panaszkodás. Csak amikor a porszívó hangja felcsendüllt. Akit a porszívó füstje megcsapott.

Orrszívó-porszívó. Aki ezt kitalálta, egyfelől Nobelt érdemel, másfelől meg egy XXXX állat. Aki ilyen kínzásokra képes. S általa mi is.

Hogyan zajlik?

A Mama ölében fekszik a kiscsaj. Mit sem sejtve. Az orrából lóg a dzsúz. A Kispapa bedugja a porszívót, a motor felpörög. A Kispapa a lába közé szorítja a porszívó csövét, miközben a kezével lefogja tulajdon kiscsajsziját, aki már bömböl. A Mama meg csak szíjja. Ügyesen. A Kispapa meg közben igyekszik a kis Blankának megmagyarázni: ettől jobb lesz, hiszen tudja majd az ujját - a két középsőt - szopni anélkül, hogy megfulladna.

Barbárok. De legalább jut egy kis O2 odabe.