Az igazi munka ünnepe a kicsi családot nem különböző szakszervezetek, pártok, sörös-virslis hangulatában érte, menekülés volt, egy kicsit feljebb, a Normafához. A kiscsajszi még úgysem járt erre.
A hatalmas túra kiegészült egy hódolóval, és mamájával is. A Normafához a kiscsaj a kis Patrikkal ment, erős szülői, Kispapai kontroll felett. De ne szaladjunk ennyire előre.
A legrosszabbul szegény negyvenhetes(terhes) Juci, és ura, parancsolója, gyapjas Tódi, alias Valesz járt, ugyanis egy „picit” várhattak a kis Blanka és a hozzá csapódó kísérők hadára. Röpke 87,5 perces késést kellett konstatálni. A Kispapának – nem kis, és nem papa korában – korábban nem voltak időbéli problémái, jó néha voltak rohanások, de percre, pakkra valahogyan mindenhová odaért. Aztán jött egy csaj, meg aztán egy kiscsaj. Így kicsit kitágult a Kispapa idő fogalma is. Amely kizökkent egy ideje.
Nade. Odaért a kis kompánia Normafához: azaz a kis Blanka, a nagy Patrik, illetve Muszma mama, Blanka mama és, hátul, nagy kosárral, hátizsákkal Kispapa. Szerencsére nem is volt olyan nagy tömeg, jutott hely is, meg maradt is. Pokróc le, Blanka fűbe legelni, Kispapa frizbizni hamarosanapuka Valesszal, a kismamaáék meg belekezdtek, feltehetőleg a baba témába.
A Kispapa azért figyelte a kis Patrik apró mozdulatait, de ő illemtudóan csak ült és nézelődött. A kiscsaj nyomult, pörgött, megpróbált felmászni, felállni a kis Patrikon.
A kellemes délutánt a Szépkilátás Cukrászda Szamos marcipános tortája, illetve az egy éven aluliaknak almás pite koronázta meg, na meg néhány vau-vau.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése