Először is köszönet a kiscsajszi szülinapi jókívánságaiért, innen-onnan. Másodszor is: visszatérünk a cyber létbe. Is. Mentegetőzések azért nem lesznek. Annyi.
A kiscsajszi hellyel-közzel jól bírta a költözést, ugyanis a kicsi család tovaröppent, a magasból, a 16-ról már csak lefelé vezetett az út. Egészen a negyedikig, igaz, azért nem ugyanabban az épületben. Kicsit odébb.
Szóval Kispapáék áttelepültek, egy kicsit nagyobba. A kiscsajszi elég hamar meg is szokta új szobáját, majd hamarost képekkel is szolgálunk. Húzza is a lóbőrt már. Mármint most.
A költözés napjai azért olykor kicsit macerásak voltak, a dobozok már előre álltak, szépen, feliratozva, egymás tetején, amelyeket néha a kiscsajszi szeretett volna közelebbről is megnézni. De azért maradandó sérülés nélkül túléltük.
Élvezi is a kicsaj a létet, négykézláb, igen, még nem járunk, fedezi fel minden pontját a lakásnak, éppen ezért Kispapa minden második szava „nem”…
A költözés egy kicsit nagyobba azzal is jár, hogy elkél egy-két plusz bútor. Így hát a kicsi család felkerekedett egy szép szombati délutánon, s felkeresett néhány áruházat. A szegény kiscsajszi derekasan tűrte, de aztán kibújt a szög a zsákból.
Illetve a pocakjából ez meg az. Ahogyan kell, sugárban, ráadásul egymás után többször. Már a kijáratnál volt mindez. Kispapa a kocsi tetejére igyekezett feltenni a szerzeményeket, a zuhé persze ekkor kezdődött.
Szegény kiscsajszi meg csak nézett, fáradt szemeivel az autóban, kicsit később hazafelé. De közben ringatózott a zenére, és mosolygott.
Valami kis vírusfertőzés lehetett. Másnap délután még jutott belőle ide-oda, de aztán huss, eltűnt. Illetve valószínűleg beleszállt a Kispapába. Ő meg kifosta másnapra.
A költözésben a kiscsajszi valahogyan sokat nem segített. El van kényeztetve ez a gyerek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése