Kövér bicikli

Majdnem lekéstük, de ott voltunk. Majdnem nem találtuk őket, de meglettek. Mármint a Kritikus tömeg szombaton. A nagy bringás felvonulás, amely egyben az első is volt, mármint bringázás, s mármint a kis Blankának. De ha már lúd vagy bicikli, legyen kövér.

Persze mikor, ha nem éppen ezen a szép szombat délutánon húzta szinte a legjobban a lóbőrt a kiscsaj, őlustasága mintha sejtett volna valamit. De nem úszta meg. A Kispapa a keresztaputól beszerzett egy babaülést, bónuszként még kis tökfödőt is kapott, így aztán nagy biztonsággal indulhattott a túra.

A kiscsajszi azért idővel, egy minimális ráhatással, felébredt, úgy fél ötkor, ekkor a menet már elindult a Pázmány sétányról, a Petőfi-hídtól. Ugyebár ez autómentes nap is volt, úgyhogy a Kispapa és a kiscsajszi a Baross utcán lejtettek végig, a kiscsajszi úgy tűnt élvezte, nézelődött jobbra, balra, élvezte, hogy - már megint - semmi dolga.

A kiskörúton már a járdára tértek a magányosok, amikor is néhány bringás tűnt fel, szintén későnkelők, az Astoriánál. Na akkor csatlakozás, de hamar le is maradás. Ugyanis a kiscsajszi cipője a rögzítőpánttal együtt leesett - természetesen a járdán - úgyhogy eltűntek a kedves ismeretlen ismerősök.

Valahol itt csatlakozhattunk, talán előbb, talán kesőbb. A fotó kölcsönvett.

Az út a Váci utcában folytatódott, ahol természetesen mindeki szembe jött, mindneki kirakatott nézett vagy térképet vagy éppen mobilozott, úgyhogy elég lassan ment a dolog. De sehol egy árva bringás, a Deák tér környékén sem. Ottan aztán, további várakozó és magatehetetlennek tűnő, elveszett bringással egyetemben arra jutott a kis cspat, hogy a Bajcsyn valahol csak át kell vágniuk. És lám, fel is bukkant a Kritikus tömeg a Nagymező Streetnél.

A kiscsajszi továbbra is élénk figyelemmel, a fején a csúszkáló, kicsit nagy bukósisakkal együtt igyekezett követni az eseményeket. Enni, inni nem akart. Szerencére kiszállni sem.

Amint kispapáék csatlakoztak a tömeghez, a massza részévé váltak, minden lelassult, szinte tolni kellett a gépet, ja, és a kiscsajt. Lassan, de biztosan el is ért a tömeg a Városligetbe. A kiscsjszi egy kicsit itt ki is szállhatott, de leginkább a Kispapa kezében volt, el ne tűnjék a nagy, kritikus tömegben. A nagy bringaemelés Kispapáék részéről ezúttal elmaradt.

Hazafelé már egyszerűbb volt a menet, nem hajtott a tatár, se a tömeg. Át a Keleti felé, majd a nyóckeren keresztül hazáig, miközben a lemenő nap utolsó sugarai a kiscsajszi orrocskáját cirógatták.

S már egy kicsit nyavajgott is.