Esküvőn, de nem a kiscsajokén

A hétvége - is - a szeretet jegyében telt, ezúttal a Kispapa keresztapusának - aki egyben drága feleségének bátyja is - és kedvesének boldogságában osztozva. Ugyanis a kis család az ő esküvőjükön volt, Nyíregyházán. Bizony.

Minden szépen el lett tervezve, persze többnyire semmi sem annak megfelelően alakult. Mármint az utazás tekintetében. De ehhez már a Kispapa is kezd hozzászokni e "szörnyűségesen csodálatos" nőuralomban. Ugyanis az lett kitalálva, hogy úgy indul a kicsi család, hogy a kiscsajok éppen egy szépet tudjanak aludni a kocsiban, majd jön a ceremónia, egy könnyű vacsora, s a két éven aluliak söpörnek aludni.

Ennek nem teljesen megfelelően a Blanka egy másodpercet sem aludt a 2-2,5 órás úton, amely szombaton dél körül startolt. Végig dumált, nézelődött, s kereste az őzikéket a suhanó fák közt, na meg persze szórta a morzsát a Kispapa kocsijába. A kis Boji jó kislány volt, alukázott, szinte meg se nyikkant.

A cermónia fél 5-kor kezdődött, na a Blanka úgy 4-kor aludt el a szállodában. A Kispapa vele maradt, a mama pedig a Bojikával az oldalán képviselte a Kispapa családot. Azért a Kispapa sem unatkozott, a szálloda kiürült halljában egyedül válogathatott a maradék svédasztalos welcome-kínálatban, amelyet a násznép hagyott hátra, s akik ugyebár a templomban voltak...

A Blanka aztán, ahogyan kell, éppen a vacsi tájékára tért magához, magára rántotta - egy kis segítséggel - csini ruciját, s egy szerényebb táplálkozás után ropta is jó sokáig. Nagy tánc volt a mamával, Kispapával, Bojival, s egy kicsit az Ádival is. Igaz, úgy tűnt, a legkisebb unokaöcsi inkább menekülne a táncoslábú Blanka elől.

A kis Boji a hangfalak tövében is békésen aludt, azért idővel persze nyugodtabb körülmények közt merülhetett el az álom világában, egy emelettel feljebb. Este 10 környékén a nővére is követte, igaz, nem teljesen önszántából.

A mama és a Kispapa még egy darabig húzta odalent, olykor természetesen ellenőrizve, hogy mi is van odafent a csajokkal. De, többnyire, jól viselkedtek, de másnap azért korán keltek.

A városból Kispapáék nem láttak semmit sem.

Mindenesetre sok boldogságot Juzsinak és Zolikának! Viva forever!