Valamilyen úton-módon Kispapáék nem utolsónak, és ráadásul nem is a tisztelt ünnepelt után érkeztek a helyszínre, ahol a nap folyamán bizony sok minden történt. Kulturált, gyermekbarát keretek közt folyt a szórakozás, a Blanka (nem) ebéd után persze aludni nem igen akart, Bojika meg hol elszundított, hol nézelődött. A gulyás természetesen jó 4, de inkább 5-6 órát rotyogott, ahogyan kell, amiből, mondani sem kell - az éppen valamilyen fosós vírussal bírkozó Blanka - egy fél kanállal volt hajlandó enni. Ez kb. egyenlő is volt az aznapi szilárd táplálékbevitellel is.
A Bojika egyelőre hellyel-közzel megúszta a fosizást, ráadásul egyébként éccakánként 2-3 körül kell csak a cumit (Kispapa-)félálomban visszalökni a szájába, s aluszik (tudom, alszik...) is 4-5-ig, kb. este kilenctől.
Nade. Szép idő volt, a kiscsávók és kiscsajok - menni képes - része hol egy korábbi szalonnasütés hamvaiban homokozott, hol pedig egymásnak nem adta oda az egyetlen labdát. A kert végében volt egy végül is Taigetosznak elnevezett elég meredek, sziklás domboldal, ahol végül - megkegyelmeztek az Istenek és a szülők - egyetlen satnya gyermek sem végezte.
Az úton hazafelé a kiscsajok szájából halkan csordogált az alvónyál, majd lassan az autósülésre csöppent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése