A nem munka ünnepe, fordulással?

Elég hülye dolog, hogy sokan, egyesek, a munka ünnepét nem munkával ünneplik, de köszönet a kitalálóknak, leszámítva a felvonulásokat. Blanka és Boji ez utóbbit ezúttal megúszták.

A négynapos giga ünnep a híres Tóalmás cityben indult, a csajok a kieső napot természetesen előre ledolgozták - extra kakik, ordítások, rinya, stb. - úgyhogy nyugodt szívvel készülhettek a pihenésre.

Kisebb-nagyobb nehézségek után sikerült is elindulni, az ebéd már a cityben érte a Kispapa-családot. Az unokaöcsik - most éppen négy - már tűkön ülve várták a csajokat, aztán volt is nemulass. Ez utóbbiból főleg éccakára jutott, ugyanis Blanka, feltehetőleg a sok(k) élmény - városi csajnak falu: pipik, lovak, kicsit több kutyus, valamivel több fa és zöld, na és a sok kiscsávó - felébredt, s úgy éjszaka 2-től legalább másfél órán keresztül nem óhajtott visszaaludni, inkább ordibált, félt a sötétben, le akarta venni az áljósát, s még lehetne sorolni. Másnap természetesen a szokásoknak megfelelően kelt, s mintha mi sem történt volna, tette is fontos dolgait napközben. Bojika tartotta magát a 3-4 óránkénti cicizéshez, amely egy kicsit tovább bonyolította az éjszakai helyzetet.

Minden esetre azért kidühöngte magát Blanka, Bojika szerencsére visszafogodtabban ünnepelte a munka ünnepét, nézelődve, kicsit forgolódva (?). Mert Máté - aki fejlődőképes labdarúgó, de azért van még mit tanulnia például a Kispapától - unokaöccsi szerint egyszer megfordult, amire a lassan 5 hónapos, kicsit duci, de kedves hölgy esetében korábban még nem volt példa.