Bojika elérkezett életének egy újabb szakaszához - kicsit korábban is -, mint drága nővérkéje. Megtette élete első 3 lépését egyedül, majd beledőlt a mama karjaiba.
Már hetek óta előszeretettel gyalogol megállás nélkül szülei ujjába kapaszkodván, és nagyon hangosan tud méltatlankodni, ha éppen a Kismamának, Kispapának nincsen kedve derékszögben hajolva, sétáltatással tölteni drága óráit. Ezért elindult önmaga, hogy mindenkinek jó legyen.
Egyre hosszabb ideig tud egyedül állni, illetve - emberi lények, székek, asztalok, szekrények, cd-állvány ("Boji nem szabad, Kispapa cd-je!!!") etc. - segítsége nélkül két lábra kerülni.
Ma már talán hat lépést is tett egyedül, s ilyenkor ő is elégedett. Mosolyog, s olykor meg is tapsolja magát. Persze szülei és nővérkéje is őt. Ami (aki) jár, az jár.
Természetesen a Blanka is - aki mostanság előszeretettel játszik Bojit - éppen most teszi meg első lépéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése