A nyuszi jött, látott, győzött. Legalábbis a Kispapa-csajok körében. Érkezett jó sok ajándék dinótól kezdve homokozó-cuccokon át fodrász-kellékekig.
De a felkészülés sem volt ám játék és mese. Már pár nappal korábban megkezdődött, a csajoknak besegített egy kicsit a szomszéd kiscsávó, Kisábel és na jó, egy kicsit anyukája is. Mármint a festésbe. Az anyukák részben újraélhették nem is oly' régi gyermekkoruk húsvétjait. Ezúttal is ők főzhették ki, festhették többnyire a tojglikat, igaz, azért még van hová fejlődni. De szép és erős kezdés.
Kisábel és Blanka is igyekeztek közreműködni. Igaz, a tojásra szánt matricák többsége idővel a kisautó oldalát ékesítette. Egy ideig. Mert aztán jött a tulaj, Boji, s szépen leszedegette őket.
Közben meg elfogyott a biobor. (Ami egyébként teljesen jó, valódi, s a híres piacon - az Osztyapenkón túl, MOM-on innen - kb. feleannyiba kerül, mint néhány nagyobb közértben.)
Aztán elindult a road-movie. Először, vasárnap, a városban, az egyik nagyszülőkkel, nagybácsikkal, nagynénikkel, no és persze unokaöcsikkel (6 db) nyakonöntve. A szegény, de finom bárányhusit egy "Elmegyek, én elmegyek, katonának" rigmus követte a büdösbogarak társaságában.
Hétfőn Manyiékhoz - egyébként Editékhez, tesókához - falura mentek Kispapáék, na jó, Vácra. Fel, a dombok közé. Ottan a kocsi alatt, az árnyékban feküdt Miska, a kutya, aki a vadidegen kezét is nyalja. Napközben alszik, éjszaka csajozik. Másik nagyszülők, nagynéni-félig-nagybácsi társaságában telt a nap, a kiscsajsziknak némi alvással a jó kis kaja után. Aztán még egy kis homokozás a murvában, boci- és feketebárány- nézés a domboldalban, porfelhő, és tipli a tiszta levegőjű fővárosba.
Húsvétkor Kispapának mindig eszébe jut szegény Nyúl Béla is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése