Blanka has arrived

Megérkezett.

A vasárnap éccaka már furcsán telt, leginkább alvás nélkül, persze kispapa azért olykor egyet nagyot rándult, s el-elbóbiskolt. Kismama kevésbé. Meg nem erősített információk szerint leginkább azon igyekezett, hogy a horkoló kispapát megfossza ezen férfias szokásától. Kevés sikerrel. Ez inkább csak annak az elmebetegnek sikerült, aki fél négykor kétszer is megpróbált a vezetékes telefonon kapcsolatba lépni velünk. De nem is ez a lényeg.

Hétfőn délelőtt taxival érkeztünk a tett, azaz a Baross utcai kismama és kispapa segítő központ épületébe. Sokan gondolták úgy, hogy ez a megfelelő időpont a család gyarapítására, úgyhogy délutánra lettünk visszahívva. De jó is, hogy így alakult. Akkor már nyugi volt, és csend, és napsütés, és élet. Csak a 15,5 kg-os kismama táskát kellett ezáltal kétszer is átvinni ama bizonyos hídon, illetve kapun.

A papírmunka elvégzése után fél hat körül érkezett a Mester, aki végül zselé felhelyezése helyett a burokrepesztés mellett döntött. s el is indultak ama folyamatok. Hellyel-közzel. Az igazi löketet az epidurális érzéstelenítés - legalábbis asszem így hívják - hozta, amely a fájdalmak enyhítése mellett a nagy, igazi fájásokat is idővel megjelenítette. Anyuka derekasan helyt állt, ahogyan a szülésznőnk is, és persze a doktor bácsi is. Igyekeztem én se nagyon lemaradni.

Ez leginkább kimerült abban, hogy anyuka kezemet szorította erősen, nem is tudtam, hogy ilyen erőkifejtésre képes. (Mi lehetett akkor odabent, neki???). Mélységes tisztelet. Néha dudolásztam, énekelgettem neki, habár ez lehet, hogy csak késleltette a folyamatot. Nemtom. Mindenesetre a doktor bácsi és a szülésznő jóslata, hogy késő este vagy hajnalban várható ama bizonyos személy felbukkanása, szerencsére tévesnek bizonyult.

Hétfőn este tíz óra körül kibújt Blanka. Ahogyan kell: épen és egészségesen. Kevés mázzal - ahogyan mondták - mindenesetre meglepően szépen, okosan, s már szinte az első percekben itelligensen figyelt (biztosan örökölte). A kezecskéje volt egy kicsit ráncos, a túlhordás miatt. Sok képet láttam újszülöttekről mostanság, s az igazság szerint nem nyújtottak szép látványt szegénykék, nyúzottan, nyomottan. Persze mindenkinek a sajátja a legszebb, de a Blanka valahogyan tényleg más volt. Szép. Na és okos is, persze.

Az anyuka nagyon ügyes volt. Tényleg.

Valahogyan még most sem tudom felfogni, hogy ez megtörtént. s hogy apa lettem, s hogy ez mi mindennel járhat. De majd kiderül. Megszületett, szép, na és okos is persze, s majd jőn, aminek jönnie kell. Most egyedül ünnepelünk. Ki a többi csecsemő közt, ki egy kétszobás kórházi szobában, ki otthon.

Csak az álom nem jő. A valóság szebb.

Képek hamarost.