Már vagy két hete azt halljuk: akármikor. Egy óra múlva, mingyáá, holnap, talán. Köszi. De nem. Hetek óta várunk, s őnagysága nem akarik kibújni. Egyfelöl: géntechnológia, s nem tudják megmondani, hány óra, hány perckor jön a kiscsaj? Másfelöl: a természet szépsége, jőni fog, mikor jőni kell, egy jobb kor. Kór.
A természetet megerőszakolni nem lehet. S ettől a világunk, az ami. Egy darabig. Utána jöhetnek a cyborgok.
Szerdára voltunk kiírva. Egyre feszültebb a várakozás. Játszik velünk. So it goes, mondaná Vonnegut.
Várunk, gyere. Úgy szeretünk, ahogy vagy. Ahogyan leszel. Forever.
1 megjegyzés:
Szúrkolunk nektek teljes szívvel!
Megjegyzés küldése