Az orrszívó porszívózást már kevésbé viselte jól a kiscsaj. (Persze már hónapok óta megvan a ketyere, csak eddig szerencsére porosodhatott a szekrényben.) Eleinte próbáltuk szoktatni a porszívó rendkívül csábító hangjához, a füle mellett szíttuk a porcicákat, hadd szokja. Csak hát idővel azért rájött a kiscsaj, hogy ha már az az átlátszó, műanyag csőszerű képződmény rákerül a porszívó csövére, akkor annak a másik vége már az orrában köt ki. Úgyhogy kemény férfikéz kell, és finom női. De ez már a múlt. Egyelőre.
Azóta bármikor előkerül a porszívó, a kis Blanka homlokán megjelennek az első izzadságcseppek…
És hát a zimankóval jár az öltözködés. Ami – meglepő módon – most még inkább nyűg, mint öröm (mondjuk ezt a szokást tizenéves korára és afölött is megőrizhetné a Kispapa pénztárcája kedvéért…), rinya és ordítás, pláne ha az a nagy kék vagy éppen az a nagy rózsaszív vastag valami kerül rá.
Aztán pár perc múlva a kis kocsijában már húzza is a lóbőrt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése