1. Ezen a képen jól látszik, először csak ledőlt kicsit, véletlenül éppen a szoptatós fotelban keresett pihenyőhelyet. Érthető. Nehéz napja volt. Egész éjszaka vinni a sok idétlen, vihogó, kakiló, pisilő, visító, örjöngő kicsajnak és kiscsávónak a csokikat, ajándékokat. S közben mosolyogni is hozzá. Nem egy könnyű meló. Még akkor sem, ha évenként egy napos.
2. Már éppen a Kispapa is kezdett elbizonytalanodni - igen, a fényképezőgép mögött -, hogy ez lehet, hogy mégis csak valami trükk? S valaki megbújik ama nagy szakáll mögött? Nehéz kérdés. De hamarosan fény derült rá. Lehullt a lepel, pontosabban a szakáll. Szegényke lelepleződött. Először nem tudta, hogy mihez kezdjen. Sztárokhoz méltón egy kis mosolyt erőltetett az arcára.
3. Elbizonytalanodott. Hogy most akkor a mama nevű csaj, meg a Kispapa nevű fickó tényleg nem tudják, hogy ő ki is? Hogy ő nem a Mikulás? Hanem a pici Blanka. "Igen. Tényleg én vagyok az". Már majdnem sírt. De aztán inkább röhögött egy nagyott. (Nekünk persze nem hozott semmit.)
Szóval hozzánk is eljött a Mikulás. Valakit le is lepleztünk. De nem úgy, ahogy Önök a bevezetőben, a felkonfban sejthették. Igaz is volt, meg nem is. Ahogyan az egész Mikulás sztori.
A Mikulás legyen veletek.
3 megjegyzés:
Boldog névnapot Kispapa!!!!
Blanka pirosban is gyönyörű!!!! És ez a mosoly!!! Veszedelmes!!!! :)
Szia!
Köszi. Rmélem sok ajándékot kaptatok a leleplezett Blanka-Mikulástól!
Utólag is boldog névnapot kívánunk!!
Falatka
Blanka a Mikulás? Akkor köszi szépen a sok-sok ajándékot! De akkor jövőre lesben állok majd, hogy találkozhassunk is személyesen!
Bundika
Megjegyzés küldése