Borika még itthon, most már kezd magához térni, de Szegényke nagyon benyalta ezt a kórt.
A magas láz ugyan "csak" 3 napig tartott, de utána jött egy nagyon durva 3 napos köhögés, hányással megspékelve, majd takonykórral. Nem is nagyon evett, magához képest le is fogyott, és rettenetesen elesett volt.
De sikerült antibigyó nélkül átvészelni a napokat, mert a doktornénink szerint Borika a legstabilabb, legedzettebb a 3 közül, így neki nem nagyon kell a lázcsillapításon kívül más. És igaza is volt a dokinak.
Mindenesetre a héten felváltva vigyázott rá Nagymama, a már dolgozó Kismama, és Kispapa. Időközben szegény Nagymama is kidőlt a sorból, elkapta a cuccot.
A két szélső-ahogy Kismama időnként hívja Blankát és Zsófit- eközben ovizott, bölcsizett, remélhetőleg ők már megússzák.
Zsófika továbbra is nagyon ügyes, most már nem kell őrködni a bölcsi folyosóján, elég uzsi végére odamenni érte.
Úgy tűnik, elfogadta az új élethelyzetet, a gondozónénijét imádja, bár néha azért keresi a Kismamát, de megvigasztalható. Már alkot is, rajzol, festeget, a művek kiállítva a bölcsi folyosón, 3 órákat alszik, rendesen eszik, szóval cuki.
De azért még megilleti az átokcuki jelző, hisz a bölcsivel párhuzamosan visszaszokott az éjjeli kelésekre, és már Kispapa nyugtatása sem elég, csak a Kismamát és a cicit akarja egész éjjel, kb óránként.
Kispapáék köszönik, igencsak jól alszanak mostanság, 2 gyerekkel kiegészülve, egy ágyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése