Sükebóka

A rendszeresen - nyilván szeretetükből fakadóan - aggódó kismamák és - nyilván szeretetükből fakadóan - olykor kevésbé aggódó kispapák rendre találnak valamit, amin képesek jó sokáig elmélázni, filózgatni, saját magukat idegesíteni. De hát ez már csak így működik.

Tényleg süket?

Eme kérdés már korábban is felmerült, hiszen már a bécsi Depeche Mode koncert alatti magzati nyugalom - vagy a zene csendes élvezete (a szerk.) - is elindította a gondolatok ezen, azaz a süketség kérdésének, a szó szoros értelmében vett csendes folyását.

Blanka a fotón kicsit megnőtt füllel. Így talán jobban hall...

Tényleg süket?

Ennek megállapítására természetesen a neves orvostársadalom is felkészült, hiszen már újszülött korban elvégeznek hallásvizsálatot. Ez jól sikerült. Ám egy szakavatott ismerős a kismama aggódó kérdésére megnyugatatólag közölte: ott csak belső fül vizsgálatot végeznek (idegekkel, vagy mi), ettől függetlenül nyugodtan lehet süket a gyerek. Hát, danke. Megnyugodtunk (Na azért aludni tudunk :)).

Úgyhogy szegény Blanka füle mellett naponta több tucat csettintés, taps "dördül", amelyet hol a kismama, hol a kispapa követ el. Aztán megy a vita: vajon reagált e: odafordult e, azért ráncolta e a homlokát, azért ijedt e meg.

Egyszer igazán megijedt. Szegényke sírva fakadt, amikor kispapa jól rámordult. De hamar megnyugodott.

Miközben mi ilyeneket csinálunk ő röhög.

Kineveti szüleit. Hát így állunk.