Vasárnap nagy buli volt az uncsitesóknál, ahol négy kiscsávó nyüzsög elméletileg, és hát gyakorlatilag is. A hét hónapostól a kilenc évesig. Csak hát jött a taposóakna. De néha előfordul.
Történt ugyanis, hogy az igencsak ízletes ebéd után a nagyszobában a család különböző tagjai a legkülönbözőbb kényelmi pozíciót igyekeztek felvenni, mondani sem kell a Kispapa résen volt, úgyhogy hamar megszerezte a legjobb helyet a kanapén. Mivel a kis Blanka mamája kicsit parázott, mert nem volt légzésfigyelő, azért a kiscsajszi is velünk maradt, a földre raktuk, takarókra, s a kismama elé is ült, úgy nézve az egykori családi, amerikai road movie-t.
Aztán jött a para. Az egyik szegény kiscsávó elindult – azt már csak ő tudja, milyen apró érvek vezérelték – Kispapa felé, csakhogy nem vette észre, hogy ott fekszik a kis Blanka, és jól belelépett a pocakjába. Illetve, hogy mennyire, azt nem tudni, de Kispapa és a nagypapi ahogyan tudta, félrelökre szegény kiscsávót, aki maga is nagyon megijedt. Szegényke.
A kiscsajszi is megijedt, sírt is rendesen, de szerencsére nem látszott, hogy bármi is történt volna. De az anyukájában, joggal, merültek fel sorra a kérdések, mi van, ha… És hát ezekre megnyugtató válaszok nem érkeztek az orvosos családtól.
Úgyhogy pár órával később, biztos, ami biztos, a forradalom előestéjén bevittük kis Blankát az ügyeletes kórházba, ahol tobzódtak a sérült, törött vagy éppen vágott kezű, arcú kiscsávók – azért valószínű nem a forradalom okozta sérülések voltak ezek – miközben a kiscsajszi csak röhicskélt a Pókvirágjára.
Szerencsére hamar kiderült, semmi gond, semmi belső sérülés, semmi para, nem sérült a lép, nem szakad a máj. Az ügyeletes orvos azonban nagyon megdicsérte a kismamát, hogy bevittük a kiscsajt. Biztos, ami biztos.
5 megjegyzés:
Jujjj, aki bántani meri az Én édes Blankámat, annak Velem gyűlik meg a baja! Ki volt az, hol lakik?? Őőőő és mekkora...?
Küldök Blanka pocakjára egy csomó gyógypuszit (természetesen csak kispapai felügyelet mellett még az éteren át is)!
Mami teljesen egyetért azzal, hogy bementetek a kórházba, Ő már hat hetesen elcibált, mikor nagyiék megtanítottak csúszdázni... bár semmi bajon sem lett, de azt senki sem akarja, hogy a Mamák felforduljanak az idegtől, hát nem? Ezért még egy doki taperolását is ki lehet bírni, persze csak rövid ideig :)
Hú, az én anyukám is megijedt volna nagyon :( Jól tettétek, hogy megmutattátok orvosnak a kismanót! És örülök, hogy nem történt baj! :)
Boldog névnapot Blankának! :)
Csatlakozom, nagyon-nagyon sok boldogságot Blankának neve napja alkalmából!!
Köszönjük a kedves aggódásokat, szerencsére tényleg semmi gond, már egyre inkább lelkismeretfurdalása van viszont a Kispapának, hogy úgy ellökte a kis "bűnöst", aki aztán majd' fél óráig anyukájának ölébe bújva, megijedve búkjdosott el...
És hát köszönjük a névnapi jókívánságokat.
Megjegyzés küldése