Első napok

Szerencsére minden rendben telt az első napokban, a sárgaság csökkent, a táskák nőttek, ahogyan szaporodtak a szaros peluskák is. De ezek legalább nem olyan büdik, mint a Blankáéi. A kis - illetve már nagy - Blanka már azt is megtanulta: "büdös pelus". Sőt. A Kismama a múltkor megorrolva kérdezte a Kispapát: miért tanítja a Blankának, hogy öklendezzen, ha kakis pelenkát lát. De ezt nem tanították neki, ez puszta megfigyelés volt részéről.

Nade.

Az első napokban minden OK, csak kevés az alvás. Mármint a Kispapa részéről tuti. De asszem - azt hiszi - ezt így szok lenni. Azt' majd megszokódik.

Egyelőre még nincs beállt ritmus, ki, mikor, mennyit eszik, pláne nem a kis Boji. De eszik, iszik, alszik, álmodik - közben somolyog - kakil, szóval működik. Nehéz ez az élet. Bárcsak örökké így maradnánk. No egyéb para.

A kis - nagy - Blanka nagyon kedvesen fogadta a kiscsajt, a Bojit. Ha sír, vigasztalja: "Jóvan..", s megjegyzi, a baba sííí. Sokszor ölelné magához, ültetné az ölébe, persze olykor meg is teheti. Hirtelen nagyon felnőtt - s nem csak azért, mert övé lett a kisebb ágy. Óriásbébi lett, sőt, egy okos, figyelmes kislány. Aki törődik a hugával, a kis Bojival.

Na mindez képekben: