A minap a Kispapa vigyázott reggel a két kiscsajra. Gondolta, a nagyágyban lehetnek a csajok két percre, ameddig a Blankának elkészíti a kakaót.
Már csupán egy nagy sikongatásra és sírásra ért be a Kispapa. Bojika a földön, hason fekve, sírva, a Blanka mellette állva, ordítva. Azt nem sikerült kideríteni, hogy vajon a célszemély egyedül vagy némi segítséggel huppant le.
Persze pár órával később már UH-gal nézték szegény Bojika fejit, de már kiderült, semmi baja. Csak jól megijesztette a kicsi családot.
Meg a doktor néni is jól megnyugtatta Kispapáékat: "a picik mindig fejre esnek, ha esnek". Ugyanis az a legnehezebb részük. Megnyugtató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése