Szombat reggel tipli a Normafa felé, persze jó adag késéssel. Négy nővel elindulni felér egy infarktussal, így Kispapánál mindig van újraélesztő, végszükség esetére. Habár valószínűleg Bori-Blanka azon is veszekednének egy sort, hogy ki kapcsolja be, amikor szükség lenne rá...
Na szóval Normafa, jó idő, ahol a padon már várta Zsófi keresztanyu, keresztapu és a Suzuki-gyerekek, hogy megérkezzen a Kispapa-limuzin is.
Érkezéskor Zsófika sikeresen összehányta magát, mert valószínűleg felkeveredett a gyomra a kanyaroktól. Reggel pedig kivételesen reggelizett, Kispapa beletolt némi joghurtot. Ha nem eszik, nem eszik, ha eszik, a kocsi felrázza, kihányja. Valahogyan így kell ezt csinálni. Érdemes Kispapáékat olvasni, sok hasonló jó tanács elleshető itten.
Késés, hányás után aztán vidáman, kissé büdösen elindult a hatalmas túra, ami a rétesezőnél rögtön meg is akadt. Vitaminnal teli lángos, mákos rétes a szájba. Közben Blanka és Andris, a két vezér rangidős rögtön megtalálták egymással a hangot, és felváltva szemtelenkedtek drága szüleikkel. Akik nem igen foglalkoztak velük, két rétes közt.
Így kissé eltelve folytatódott az út egészen a játszótérig, ahol aztán nem kis kihívás volt a 4 felnőttnek az 5 gyereket szemmel tartani, mert már kb. 30 elmebeteg gyerek rohangált ottan.
Végül valamilyen okból kifolyólag mégsem veszett el egy sem, olykor még egy helyen is játszottak. Pl. azon a szép vonaton, a bibi csak az volt, hogy miközben Borika a mozdony tetejéről csüngött, és egy laza bodicsekkel egy Dezsőre emlékeztető kiscsávót igyekezett kitúrni, addig Zsófia az utolsó vagonban próbált a székre felmászni, eközben a Blanka-Andris páros a mező másik felén sántikált valami rosszban a simogató őszi nap déli sugarainak árnyékában.
Amikor meg éppen nem, akkor a papák előhalászták a baseball-kesztyűket, és a nem éppen puha lasztit hajigálták rendkívül ügyesen egymásnak. Mivel éppen ezt a hétvégét választották a feltehetőleg elsőéves egyetemista hordák őszi viccesen-berugós-egyenpólós-versenyes napnak, néha kissé megrettenve húztak arrébb, meglátva Kispapa rendkívül kemény dobásait. Drága nebulók, december-január környékén majd megint gondol rátok Kispapa: görnyedhettek a fénymásolt jegyzetek, kilós könyvek felett, amikor Kispapa vidáman szürcsöli a forralt bort a csillagos eget elmélyülten bámulva...
Visszafelé részben szétszakadtak a családok, faterok (motoron, illetve) verdán (Kispapával a bekábult Zsófia is), a többiek fogaskerekűn döngettek lefelé. A fogaskerekűn kissé állítólag elszabadult a pokol, a 4 tök fáradt óvodás (Andris, Nóri, Blanka, Bori) teljesen felpörögtek, egymát után forogtak, rohangáltak, ide ültek, oda ültek, az anyukák alig tudtak rendet teremteni.
Déltuán egy gigász bevásárlás után Kispapáék hazaérkeztek, majd a Blankából kiszálló vírus Borikába fészkelte be magát, aki estére dőlt ki magas lázzal. No, így kell ez csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése