Sokszor már napközben csukódik le a szemünk, mint például ma, amikor azért egy nagyszerű XXX-t el kellett készíteni, de sebaj.Napközben aludni úgysen tudunk, én legalábbis nem nagyon, mármintha bárkit is érdekel, nem mintha én lennék a lényeg, a lényeg nem én vagyok, ahogyan az állam sem, hanem ez a kis pöttöm, aki persze most is húzza a lóbőrt, s mintha élvezné, közben mosolyog is, kiröhög, hogy "hehehe, ti akartátok" - még jó - "de ez most az én időm, ti értem vagytok, ti ezt már úgyis átéltétek, megkaptátok egykoron ugyanezt a ti szüleitektől. Úgyhogy kedves szüleim csend, semmi irigykedés. Ti már aludtatok életetekben eleget, most bizony én jövök." Gyere. Come on baby.
A holtponton könnyű túlesni, s ekkor aztán új életet lehelnek belénk a kedves látogatóink (pl: lásd fent) segítőink, még azok is, akik sajna csupán virtuálisan lehetnek olykor velünk a ködös Albionból, mint például valami színész - éppen Mallorcán forgat valami kétes hírű reklámfilmben - , meg a The Sportsman neves grafikusa. És még sokan mások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése