A köldökcsonk az az icike-picike, meglehetősen visszataszító képződmény a szegény kisgyermek köldökén. Asszem. (Amit ráadásul naponta többször púderezni kell, letakarni egy kis gézlappal, amely természetesen mindig eltűnik, rosszabb esetben a drágaság pici fenekéből kerül elő.) Na ez a napokban leesett: újabb hatalmas lépést tettünk az evolúció meglehetősen széles és persze fizetős - krémek, pelenkák, játékok, kocsi-változatok, rucik, lakásátalakítás, ... - autópályáján.
Először alig találtuk, de megkerült, jelenleg egy cumitartóban vár a jobb napokra, mármint a köldökcsonk. Elég morbid már e neve is, csonk.
A köldökzsínórt rendszerint az apukák vágják el - kicsit korábban - már akik bemerészkednek. Amikor azonban egy bizonyos rémhír jutott el a kispapához, lemondott e kiváltságról. Abban pedig az szerepelt, hogy a bátor apuka nekilátott, nyiszálta a köldökzsinórt, de mert rosszul lett elszorítva, a vér elkezdett spriccelni. Na ezt szerettük volna elkerülni. Sikerült.
Szóval a köldökcsonk a napokban leesett, éppen időben, mert kisanyuka éppen azon kezdett parázni, hogy már elmúlt kemény 3 hét, s miért nem esik má le...
Lehet, hogy csak szólni kellett neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése