Cumi

A fejlődés megállíthatatlan, töretlen, mondhatni dübörög.


Pár nappal ezelőtt ugyanis a kis Blanka egy nagyszerű megoldást talált arra, hogy hogyan is csillapítsa vagy legalábbis késleltesse azt az evésnek nevezett dolgott. Megtalálta a kis ujjacskáját és cumizik.


Azért nem történt ez csupán egyszerűen az egyik napról a másikra. Hosszú életének minimum egy, sőt, akár két hetes periódusa volt ez. (Igaz, a kispapa önös érdekből megpróbálta ezen dolgot siettetni. Természetesen hiába. Próbálta a kis öklöt kinyitni, a kis ujjat kifeszíteni, de nem igazán akart összejönni. Maradt a remény, hogy majd a természet megoldja. Vagy egy kis örökölt intelligencia, ami azért akad:)

Eleinte a kis hölgy az öklét - mondjuk az sem túl nagy - próbálta a kis szájacskájába tömni, több-kevesebb sikerrel.

Idővel azonban az öklöcske kinyílt, a hüvelykujj kipattant, s megtalálta saját kis útját a megfelelő helyre. Még azért a mai napig akadnak koordinációs problémák, de azért a fejlemény dícsérendő. Ráadásul a szakkönyvek szerint jó korai is (ezt a kismama mondta). Tehát vagy tarisznyás, nagyon intelligens, magától elszállt költőnő lesz vagy valami pénzügyi vagy akár jogi pályán - remélhetőleg hamarosan - befutó, kosztümös csinibaba sok ésszel, nagy verdával, amit apának is kölcsön ad. Na de messzi szaladtunk.

Az SK cumizás kis lépés az emberiségnek, nagy cumi a Blankának.