Bizony, bizony. Pár napja ráéreztünk az alma ízére.
Egy kis para indította el a nagy almaevést: a doktornéni jól megijesztette a kismamát, Blanka-anyukát, hogy ez a kiscsaj - na jó, valószínűleg nem így fejezte ki magát - mostanság nem nő annyit, amennyit kéne. Nem gyarapodik annyit, pontosabban. "Anyád hogy van?" - merült fel automatikusan a kispapában a kérdés - gondolatban - a dokinéni felé. A kiscsajszi minden kaja után elégedetten mosolyog és olykor ezt megtoldja egy-egy erőteljes büfivel is. Akkor olyan nagy baj csak nem lehet. De erről ennyit.
Szóval elkezdtünk almát fogyasztani. Lereszel, apró szűrőn átnyom, kanállal megetett, majd a célszemély elégedetten - olykor kicsit fanyalogva ugyan -, de mosolyog.
Finom is az alma. Csak ne kéne megpucolni.
3 megjegyzés:
Az ilyen szövegeket nyugodtan elengedhetitek a fületek mellett, nekünk is mondtak ilyet, aztán mégis mekkora lett a leányzónk... :)
Ha nem eszik eleget a picur, akkor úgyis jelzi, és észreveszitek, aki mást mond az le van... ejtve. :)
Jaja, annyira azért mi sem vettük a szívünkre, de köszi.
Egyébként igen, úgyis jelezne a kiscsaj szerintünk is...
Annyit segíthet a kis alma vagy gyümölcs szoktatás, hogy Blanka mama migrénes, s rossz esetben tudunk e segítséghez is nyúlni... végszükség esetén.
Mindenki azt mondja, hogy az almával kell kezdeni a "hozzátáplálást", viszont az senki nem teszi hozzá, hogy amellett, hogy megkukkansz, mire pempővé alakítod (és nem mellesleg superman gyorsasággal, mert barnán már nem tesz jót a baba gyomrának, márpedig ezek a dög almák igencsak gyors barnulásba kezdenek nap nélkül is), eléggé fogja a székletet...
Egyébiránt Blanka határozottan jó húsban van és nagyon kis vidám baba is, szóval ez egy hatalmas nagy baromság, így hát szivesen beszállok a dokitok anyukájának emlegetésébe :)
Ui.: Bundika szerint is Blanka így tökéletes, mert van mit rajta fogni ugyebár (már ha lehetne neki) :))
Megjegyzés küldése