Szegény anyuka egész héten – hétfőtől péntekig – a fejével, illetve migrénnel birkózott, de szerencsére túléltük ezt mind a hárman. S ami még jobb: vasárnap reggelre, azaz a kis Blanka és a kis Emma keresztelőjének napjára már friss lett, szép és üde lett. Na nem mintha előtte ne ilyen lett volna…
Vasárnap reggel, mint ahogyan mostanában sokszor, a kiscsajszi már hat körül követelte a hasába való tejcit, aztán azért visszaaludt. Hamarosan kelt a szüleivel, készülődve a nagy napra. Na de mit vegyünk fel? – jött a költői kérdés most már nem csupán egy, hanem két nő szájából.
Volt egy-két ruci próba, anyukánál és a kiscsajszinál is, de aztán idővel – jó kis idővel – elkészültünk. Hit the road! Ahogyan kell, pakra 11-re érkeztünk, természetesen utolsónak, de hát a nagy emberekre várni kell! Pláne ilyen nagy ünnep előtt…
Közös keresztelő volt, vice-versa, oda-vissza: a kis Blankának Zsolti és Zsuzsi, míg a kislányuknak, Emmának kismama és Kispapa lettek a keresztszülei, akik majd ama bizonyos utat mutatják. A pap bácsi, Feri atya a ceremónia alatt végig figyelt arra, hogy a kislányoknak ne legyen túl megterhelő a keresztelő, nem is volt túl hosszú, s a kiscsajszik is nagyon illedelmesen viselkedtek. Sőt, a kis Blanka ezen programot kivételesen éberen töltötte. Gitáros muzsika, egy kis vizecske, megtisztulás, család.
A keresztelő után Joe bácsi vendéglátóipari-egységébe látogattunk: hosszú asztal, sok husi, üccsi, egy kis sör, napsütés, sok-sok emberke. És hát sok ember sok ajándék(hehehe): fülbevaló, rágóka, nyaklánc, zörgős könyv, csörgő, rucik, tapilapok, …
Délután egy kis pihi után a keresztszülők meghosszabbították az ünnepet, míg a kiscsajok az ágyikóban durmoltak. Az estet csak a szerbek rontották el egy "kicsit".
2 megjegyzés:
Nocsak, kicsi a világ, mi is voltunk egy párszor a "dzsóbácsiban", ugyanis itt van nem messze tőlünk... :)
Mi a keresztszülők révén jutottunk oda.
Jó idő volt, a kerti részben jól elvoltunk, s a kaja is rendben volt.
Megjegyzés küldése