Megtörtént a csoda, újra. Aminél kevés szebb van. Csak akkor szebb, ha minden ilyen szép, és jó.
Kb. este 8-ra érkezett a mama és a Kispapa a kórházba, Kispapa még egy kicsit kőrözött a kocsival, parkolóhelyért. Szerencsére péntek, minden meló kipipálva, sőt, már hat is elmúlt, szóval parkolójegy sem kell. Tipli a csajok után.
Csajok már bent, a Kispapa éppen kénylemesen elhelyezkedne a folyosón, amikor jön a mi Katánk, a szülésznő, hogy lassan be lehet fáradni. Alig múlt el nyolc.
Fél kilenc körül szegény kismama egyre sűrűben jelez, fáj, görcsöl, szorul, de tűr, keményen, mint a nemtom mi.
Persze a nőgyogyi még sehol, "falun" rendel, de már tudja, siet. De ott van Kata, s mindenben segít. Tényleg.
Kismama pedig hősiesen nyom, maikor kell, sőt, fájdalomcsillapítás sincsen, mert olyan sűrűn jönnek az események. Az utolsó másodpercben megérkezik a nagy Ő, a doktor bácsi, Kriszti kicsit megijed, amikor belép. Csak mert nem látta...
S aztán szinte minden, tényleg, mint az a bizonyos karikacsapás.
Este 10 előtt pár perccel, ahogyan a Blanka is, kibujik Boji.
52 cm, 3520 g.
Welcome to the Jungle, baby.
5 megjegyzés:
Hatalmas gratuláció meg imádás meg minden!!! Sok boldogságot az immár garantáltan nőuralom alatt álló családnak, jó egészséget a Bojinak és a hős anyucinak!!
Millió puszi meg pacsi meg akármi
Bundika és Falatka
Köszi, köszi, a Kispapa átérez mindent, de még harcol a nőuralom ellen. Még egy percig.
Éljen, éljen! Sok szeretettel gratulálok a legifjabb családtaghoz :) :)
Sok boldogságot!
Édes ez a lábikó.
Gratulálunk még egyszer mi is! Tündéri szép a legifjabb hercegnő!
Lassan megyek majd csajozni!
:)
Puszi!
Megjegyzés küldése