A csajok félreléptek

Pár nappal ezelőtt a mama ment le a lépcsőn, kezében a babakocsival, benne Bojikával, s rosszul lépett. S ahogyan kell, ki is ment a bokája. Már a lépcső végén jártak, de a babakocsi egy kicsit így is hátrabicsaklott, Bojika pedig felsírt.

A balesetin, ahová a mama az egyik japapával ment, fekvőgipszet javasoltak a szakik, ám a kétgyermekes családanya, talán érthető módon, inkább egy másik megoldást választott. Légpárnás bokasínt. (Csupán négy rugó.) Hat hétig. Az is fincsi.

A Bojika is felsírt, s a mama nem tudta, nem ütötte-e be a kicsi, ám annál okosabb fejecskéjét. A Kispapa vele kelt útra egy gyors röntgenre, nem sérült-e a kobak. De szerencsére nem. A Heim Pálban, az illetékes osztályon, voltak hasonló jelentkezők: az egyik egy éves kiscsaj az ágyról vetette magát a mélybe, a másik tizenéves kamasz csávónak a keze fityegett kissé túl lazán, egy két év körüli kiscsávó pedig a lépcsőn gurult le, az eredmény szegénykének az arcán látszott.

Kemény tapasztalatok voltak ezek a Kispapának. Többet ilyen helyre nem. Pedig nagyon durva nem is látszódott akkor, éppen.

Szóval szerencsére Bojikának semmi baja, Kismama kicsit sántikál. Néha rosszban. De azért nagyjából jól van. Csak néha fáj.

A Blanka néha meg is kérdezi a mamát: "Nem fáj a lábad, mama?" Kis empatikus. Ja! A Blanka pedig egyébként pár nap kimenőt kapott, falun tölt pár napot egyik jamamáékkal. A lábkímélés szempontjából éppen a legjobbkor.

Csendesebbek is már az esték. Ez már a Kispapa észrevétele.