Előbbin a 2 kicsi, utóbbin Blanka esett át. No azért a Kispapának is jutott belőle valami, csak a Kismama virgonckodik itten.
Kismama már épp kezdett aggódni, hogy hátha az örökölhető migrén korai jelei mutatkoznak KisBlankán, ugyanis még sosem panaszkodott fejfájásra életében, ráadásul hányással kísérve (pont mint Kismamánál), de aztán egy kis hőemelkedés is társult a tünetek mellé, így inkább a vírus mellett voksolt a család.
Szerencsére elég gyorsan végigment a csajszin, így oviba már mehetett hétfőn. Egyébként ez az utolsó hét az oviban, utána beköszönt a vakáció, már ami KisBlankát illeti, egészen augusztus végéig.
Jövő héten a nagy csajszik meg is kezdik jól megérdemelt pihenésüket, ugyanis 1,5 hétre elutaznak Tóalmásra Edit nagymamáékkal és Ádi unokatesóval. Persze Kismamáék azért majd látogatják őket, de így a drága szülőknek is jut némi pihi itthon Zsófival.
Papa Pici-picihercegnője, Ketteske, azaz Bori felvételt nyert a híres oviba, így december 1-től ő is "munkába" áll. Meg is kezdődött a kiképzés a héten, Kismama vett neki szép bugyikat, és megtették az első lépéseket a szobatisztaság felé. Egész jól haladnak - Kismamának is egyre jobban megy - bár azért pár bugyi elhasználódik egy nap. Borika nagyon lelkes, Kismamáék pedig nagyon megdicsérik minden bilibe való alkotás után, ő pedig büszkén somolyog.
Kapott is egy szuper futóbringát - még nem jött meg, de majd megjön, remélhetőleg - ajándékba. Szegénykének Blanka sosem adja oda biciklijét, másrészt úgyis kimaradt mostanában a giga ajándékozásból, hisz neki nem volt se keresztelője, se szülinapja. Csendben, szinte lázadás nélkül végignézte tesói bővülő játékkészletét. Mikor Kismama megmutatta neki a futóbringa fényképét, nagyon örült és állandóan azt kérdezte, hogy "ez tényleg az enyém, nem Blankáé?".
A 4 hónapos Zsófika eközben nagyokat mosolyog a világra, nyálbuborékokat tanult meg fújni, próbálgatja a hangját, lelkesen sikongat, és időként forgolódik. Kezd már nyúlkálni a tárgyak után, mindent tömköd a szájába, ezerrel nyáladzik. Továbbra is nagyon jól viselkedik, sosem sír, csak ha éhes vagy ha álmos. Utóbbi esetben ha ágyba kerül, azon nyomban a szájába teszi az ujját, és szinte rögtön elalszik. Napközben is teljesen jól elvan a pihiszékében, vagy a játékszőnyegen, elég ha látja a nővérkéit, vagy a mamáját. A közeli családtagjait széles mosollyal köszönti, de már kezd megijedni az ismeretlen arcoktól.
Továbbra is csak anyatejjel táplálkozik, nagyon lelkesen. Az éjszakákat még nem alussza át, de egyre több időt bír ki a cici nélkül,amióta szopizza az ujját. Már néha látszik a fény az alagút végén, hogy hátha Kispapa és Kismama aludhat egyszer 4 óránál is többet egyhuzamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése