Ahogy a jó magyar közhely is mondja: ember tervez.
Tóalmásról hazafele az úton Kispapa és Kismama azon morfondírozott, hogyan lehetne Blankára kicsit több időt szentelni, ugyanis a kicsi lány lelke az elmúlt hónapokban mintha sok vihart élne át. Pár hete a napi 10 hiszti, őrjöngés garantált, pláne ha valami nem az ő akarata szerint történik, az irigység és a nyávogás nagy szerepet tölt be kis életében. Ha például elesik, akkor a legkisebb sebesülés miatt is fél órát zokog, de ha bárki érinteni meri akármelyik kedvenc játékát, különösen a Srácokat, akkor szintén megy a cirkusz.
Ezen jelek mögött Kispapáék a 3 évesek életkori sajátosságaik mellett, Blanka szorongásait vélik felfedezni, hiszen rengeteg új dolog következik be most kis életében. Itt van ugye az ovi, amit nagyon vár, és habár itthon nincs túlbeszélve az ovikérdés, nyilván tart tőle. A másik pedig B3 érkezése. Akit szintén nagyon vár, de azért néhány negatív hatását már most érzi: pl. a Mama miért nem nagyon tudja őt emelgetni…
Szóval Kispapáék épp a megoldáson törték a fejüket, mikor is tegnap megszólalt a Kismama telefonja, és a vonal végén Jamama közölte, hogy a Tóalmáson nyaraló KisBlanka belázasodott, nagyon nyűgös, étvágytalan. Vasárnap este lévén orvos nincs, így Kispapáék gyorsan osztottak, szoroztak, és úgy döntöttek, behozzák kicsi elsőszülöttüket. Részben azért is, hogy a szintén ott nyaraló Borit és Ádit ne fertőzze meg, másrészt viszont, hogy inkább szülei közelében gyógyuljon a kis beteg.
Így történt hogy KisBlanka lélekgondozása tegnap este megkezdődött, amit már most láthatóan nagyon élvez. Hiszen a Mama egész nap vele van, csak rá figyel, esténként pedig hárman vannak Kispapával, mint a before Bori időkben.
Blankának mint kiderült, mandulagyulladása van, ami lehet, hogy kezd a fülére húzódni, így most antibiotikumot kap, hogy minél előbb rendbe jöjjön, és hétfőn, újult erővel megkezdhesse óvodai pályafutását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése