Over the top – túl vagyunk Blanka életének első, hivatalos ovis ünnepélyén, amire kb. szeptember óta készült a kiscsaj. Na, nem kifejezetten a karácsony miatt, sokkal inkább az vonzotta, hogy már korán beharangozták az óvó nénik, hogy ez egy olyan ünnep lesz, amire bejöhetnek az anyukák és, na jó, az apukák is.
Borika leadva a nagyszülőkhöz, Kispapa elszabadult a munkahelyéről, Mama pedig előre rápihent az aznapi jövésmenésre, így semmi sem állhatott az izgatottan várt délután elébe.
Az ünnepély fél 5-re volt meghirdetve, előtte nem is mehettek be a szülők, még bekopogással sem zavarhatták a készülődést. Majd negyed 5-kör kinyílt a terem ajtaja, ahol szépen feldíszített kisasztalok és kisszékek várták az izgatott szülőket, ingyen ropival, üdcsivel (amit persze a Kispapák vittek). Persze a terem üres volt, kiderült, hogy a gyerekek az öltözőben öltözködtek, várakoztak.
Fél 5 körül elkezdődött a performance: a sötét terembe, gyertyafény mellett énekelve besétáltak a Süni csoport tagjai és az óvó nénik (ők is nagyon ügyesek voltak), majd félkört alkotva megálltak a szülőkkel szemben, és énekeltek, mondókáztak. Már aki.
Az egyik kisfiú szegény kb. fél perc után sírógörcsöt kapott és futott anyja kebelébe, s bár a többiek ottmaradtak, azért látszott, hogy néhányan megszeppentek, elfelejtették a szöveget, mint a minap a Tabáni „Csillagszületik” István. Így volt ezzel drága egyeske, B1, alias Blanka is. Habár tudta az összes éneket, mondókát, csak megszeppenve állt, a mama már látta a „mindjárt elsírom magam” arckifejezést, ezért vadul intetett felé, hogy észrevegye a sötétben. Ez hatott, amint Blanka észrevette drága szüleit, rögtön mosolygott, de szerepelni továbbra sem szerepelt. Az egész előadás kb. 5 perces volt, de megérte. Kihagyhatatlan élmény, de tényleg. Fáy Miklós is 10-est adott volna rá, mindenféle kommentár nélkül.
A végén odaadták a saját készítésű ajándékukat a szülőknek, majd kezdetét vette a süti-ropi-tánc. Kis ökörködés az ovis játékokkal, társakkal, különösen Zitával, a legjobb barátnővel. Blanka nagyon felpörgött, látszott, hogy nagyon feldobta, hogy végre kedves szülei is beléptek az ő kis világába. Az óvó nénik meg is jegyezték, hogy ilyen felszabadultnak, vidámnak még sosem látták Blankát. Sőt, állítólag az egész 4 hónap alatt eddig 1-2 nevetés hagyta el csak a száját, amúgy még mindig csendes, szemlélődő, kicsit visszahúzódó gyermek. Fura volt ezt hallani, mert már régóta nem sír az oviban, sőt mesél, boldogan jön haza, már nem is őrjöng utána, mondja is hogy szereti az ovit… Azt meg hogy visszahúzódó és csendes lenne, szinte lehetetlen elképzelni róla.
Pláne itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése