Borika már jó ideje lelkesen készült az eseményre, ismerkedett a tereppel, a gondolattal, és nagyjából tisztában is volt vele mi is történik odabent. Mama és a Papa nélkül. Más persze tudni, és más megtapasztalni.
Bori és a Mama tegnap este közösen kiválasztották a pörgős szoknyát, a csini pólót, előkészítették a pótruhákat, benti szandit. stb, és Borika aludni tért.
Reggel kicsit nehezen ment az ébredés, de a varázsmondat - Megyünk oviba - elhangzása után kipattantak Bori szemei. Megitta a kaksiját, minden szó és hiszti nélkül öltözött, adott egy gyors búcsú puszit az otthon maradó Zsófinak és rá vigyázó nagymamának, majd Blankával kézenfogva, drága szüleik kíséretében elindultak az ovi fele.Beérkezvén a gyors átöltözés, pisilés, kézmosás után már rohant is be a terembe, miután egy gyors puszit dobott a mamának, papának, Blankának. Ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva.
Kismama és Kispapa még fülelt egy ideig, de semmi sírás nem hallatszott, és miután Blanka is bement a termébe, a szokásos rituálék után, néhány kövér könnycsepp kíséretében, mindenki elindult a dolgára.
Kismamának 11-re kellett Borikáért menni. A csajszi épp az udvaron motorozott bőszen. Kismamának pedig kommandózni kellett egy sort, hogy a szintén az udvaron dekkoló Blanka és ne vegye észre... Az óvónéni állítása szerint - aki valamilyen oknál fogva Pankázta Borit, míg az öltöztetésnél rá nézett a kispolcra, amikor is rájött, hogy a fagyi név alatt Bori név van - az elején nem volt semmi baj, játszott a csajszi a babakonyhában, babázott, de mikor énekelni kezdett az óvónéni, eszébe jutott a Kismama, és hangosan sírni kezdett. Óvónéni szerint nem volt vészes, a vezető óvónéni később felvilágosította a Kismamát, hogy de, mégiscsak elég vészes volt. De aztán - Borika - nehezen megnyugodott.
Borika azzal fogadta a Kismamát, hogy jó volt, de holnap már nem akar menni, és soha többet sem, neki ennyi elég volt, mert hiányzik neki a Mama. Meg hogy nem tetszik neki az ovi.
Erőt, egészséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése