Ovi és B3 news

A hétfői nap még jól telt az oviban, azt leszámítva, hogy kis Blanka a sírás helyett most a bepisilést választotta a stressz levezetésének módjául. Kispapáék valamelyest számítottak rá, s az óvó nénik is jelezték, hogy ez bizony előfordulhat. De legalább jókedvű, nem sír, eszik, alszik, no panasz. Csak bebrunyál.

Ellenben már pénteken látszott, hogy a Süni – „sün-sün-sün” – csoport tagjai közt felütötte a fejét egy taknyolós vírus, és már hétfőre a csoport fele kidőlt a sorból. Azonban ebben nem Blanka volt az első. Ő tegnap este kezdte némi tüsszögéssel, így Kismama reggel úgy döntött, 2 napos megfigyelésre itthon marad a gyermek, aki addig kapja a homeós és egyéb csodabogyókat, és az orra is le lesz szívva. De alaposan.

Na de B3.

Úgy tűnik, Kispapáék ezt a terhességet sem ússzák meg para nélkül, de ebben a kérdésben már szinte rutinosnak számítanak Borika esete után. Történt ugyanis, hogy tegnap a Kismama részt vett a magzati szív uh-on, ahova doktor bácsija biztos, ami biztos alapon küldte el, az első trimeszterben migrénre bevett gyógyszerek miatt (amiket nem tudott kikerülni időnként).
A kiscsaj szívével nincs para, szívfejlődési rendellenesség nagy valószínűséggel kizárható, de a nagyon nagy tudású uh-os doktor néni azért – persze – látott valamit.
Ez a valami egy ún. hyperechogén papilláris izom a szívbillentyűnél, ami mint kiderült nem anatómiai elváltozás, hanem egy jobban visszaverődő, uh-os képlet, aminek megléte utalhat kromoszóma rendellenességre. Úgynevezett minor jel, kb., mint a vastagabb tarkóredő, de oda kell figyelni rá. Érdekes, hogy Borikánál ugyanez, pont ugyanott,uyganabban a szívkamrában megvolt, csak nála még kibővült a több magzatvízzel is, és ez volt, ami miatt indokolttá vált az amniocentézis. Ami ugye meg is történt.
Kispapáék először nem is ijedtek nagyon meg, mondván már rutinosak a témában, de aztán a Kismama doktor bácsija kicsit szigorúbban vette a kérdést – mint korábban –, és ismét a genetikai tanácsadóba küldte a szülőket. Azért is kell szerinte komolyabban venni a kérdést, mert a 2 terhesség között 2 év telt el, és a Kismama pont abban a korban van (29-30. év), hogy már más sávba ugrott a kockázati besorolása, mint 2 esztendeje.

Pénteken genetikai tanácsadás, aztán ott minden számadat, uh. és egyéb paraméterek alapján adnak egy százalékos valószínűséget, és nyilván felvetik az amniocentézis lehetőségét. Ismét.

Ezek a kiscsajok valahogyan sosem akarnak nyugtot hagyni Kispapáéknak. De ha Kispapa nagypapa lesz, törleszt. Csúnyán, maszatolva fog enni összekenve a fél konyhát, erőszakos, követelőző lesz, jó nagyokat pukizik, inni kér, amikor már mindenki alszik, sokáig akar majd tévézni, …