Ma reggel a kis-nagy ovis Kispapával ment a híres oviba. Kicsit mintha már eleve fáradtan kelt volna a csajszi, valamelyest már a hatalmas úton - busszal néhány megálló - is még kókadtan kacsingatott kifelé. De azért ki akart látni.
Még a kapun belépve is minden jól ment, jött a cipőcsere, a pisi a szuper kis wc-be - amelyek előtt egyébként függöny is van - is gyorsan csurrant, majd a terem ajtajánál tört el a mécses. Mint kiderült, közel két órán keresztül nem ragasztotta meg, nem tudta megragasztani senki - mármint a mécsest -, úgyhogy szegény kis Blanka magában hüppögött, ordított, de azért másban és magában kárt nem tett. (Az óvónénik álltólag már fontolgatták a telefonos segítség lehetőségét.)
Aztán mintha elvágták volna, abbahagyta a sírást, igyekezett beilleszkedni társai közé. Amikor Kismama érte ment sorstársával, Tomimamával, belestek valamilyen ablakon. A lurkóknak az egyik óvónéni (Móni néni, aki Blanka csak Póni néninek hív idehaza) mesélt. Ráadásul a kiscsajszi, ha nem is reggelizett, de jól beebédelt.
Ráadásul zöldborsófőzeléket kajált, nagy örömmel. Amivel Kispapát annak idején ki lehetett kergetni az oviból. Ha reggel kis-Kispapa megtudta, mi lesz az ebéd, állítólag - írják a történelemkönyvek - sírva fakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése