Vienna

Pénteken KisBlanka szabadnapot kapott, már ami az ovit illeti, így Kispapáék ebéd után útra is keltek a híres Bécs városa felé. Persze a terv, miszerint a 2 kiscsajszi jót alszik majd az úton, hiszen pont ebéd után volt a start, nem teljesen sikerült. Blanka már az első 10 perc után ugyan bedobta a szunyát, de Borika nem nagyon értette, mi lenne a dolga. Ellenben hangos üvöltéssel tiltakozott minden olyan kísérlet ellen, mikor a mamája az anyósülésről hátrafordulva, próbálta az ujját kiszabadítani a kiscsaj kezéből, aki ugye még mindig szeret „ujjazni”. S ez az 5 hónapos Kismamának már kicsit kényelmetlen. De hát az élet kemény.

Annyit sírt, hogy Blankát sikeresen fel is ébresztette úgy fél óra után, és akkor mindketten rákezdtek, hogy „kiszállni”. Blanka a határ közelében kezdett megnyugodni, a szélkerekeket bámulván. Borika pedig Bécstől 20 km-re aludt el, szinte az utolsó pillanatban, ahogy annak lennie kell.

Kispapáék első útja a híres bécsi fotóshoz, kedves nejéhez és frissen szülött Lili babájukhoz vezetett. A kiscsajok nagyon örültek a kisbabának - ő ugyan kissé visszafogottabban élvezte a lányok odaadó szeretetét -, plusz megették az összes sajtos stanglit, a fél tál chipset. Tehát megérte. ("Köszönöm a ropit, a többiről nem beszélek" - ahogyan a szólás tartsa.)

A látogatás után a kicsi kocsi továbbgördült Kismama tesójához és asszonykájához, Zolikához és Zsuzsihoz, akik már – helyesen - finom vacsorával várták Kispapáékat.

Blanka rögtön beköltözött a gyerekszobába, ahol birtokba vette az unokatesók, Fábi és Levi összes Playmobilját, Borika szokás szerint vacsizott egy jót, majd 9-10 körül ágyba is kerültek a csajszik.

Másnap délelőtt egy kis séta következett Lili babával, anyukájával és nagynénikéjével a bécsi Duna partján, kis hajónézéssel, kődobálással és játszóterezéssel összekötve. Ebédre aztán csatlakoztak már Zoliék és Fábiék a kiscsaládhoz, majd du. Zolika egy nagyszerű őzgerinccel örvendezette meg a társaságot. Délutáni alvás után kis játszózás az udvaron (a Levit a Kispapa jól megkergette, meg volt egy kis kidobózás is), finom vacsi, srácozás az unokatesókkal majd nehezen, de elalvás.

Vasárnap Fábi és Levi könnyes búcsút vett a társaságtól, így Kispapáék Zolival és Zsuzsival egy remek paraszt farmra látogattak el, oda, ahova pont 2 évvel ezelőtt is, csak akkor még PocakBorival és a még kisebb Blankával. Borika hangosan röhögött a nyuszifarm láttán, majd fejen dobott kaviccsal egy kacsát. Szóval jó volt. Blanka lelkesen etette az összes ott élő kecskét, bárányt, disznót, kacsát. S meg is kóstolta a híres bécsi kecskebogyót. Kicsit szarabb íze volt, mint a sajtos stanglinak…

A hazafele út zökkenőmentesebbre sikeredett, kivételesen a terv is működött, kb. Bécs határától Tatabányáig minkét csajszi aludt. A nagy madár felébresztette őket.

Back to life, back to reality.