Question of Time

Kispapáék napjait manapság a csendes, és egyre feszültebb várakozás percei töltik be. Hiába mondják, hogy az ember a harmadik gyereknél már rutinos, ezt az érzést sosem lehet megszokni. Kismama minden reggel 20-szor megkérdezi Kispapát, hogy a telefonja fel van-e töltve, nála van-e, stb. sőt, tegnap este már a fényképezőgép és a kamera aksijai is fel lettek töltve, biztos, ami biztos.

Előkerült a kiskád, a kiságy szintjét a nagyszerű Kispapa a legmagasabbra szerelte, a kórházi pakkok készen, babaruhák szépen kimosva, kivasalva figyelnek a szekrényben, szóval lassan tényleg minden készen áll az Új Jövevény érkezésére.

Amúgy egyelőre semmi jel nincs arra, hogy a kiscsajszi készülődne kifele, de hát ugye ezt sosem lehet tudni előre. Blanka a 41. héten született, és már indítani kellett, Borika épp a betöltött 37. hét első napján. Na most akkor legyenek okosak a drága szülők. Zsófika, "give me a sign".

A 38. hétnél járunk, még két hét a hivatalos dátumig. Fekvéséről továbbra sincs konkrét sejtése a Kismamának, mindenhol érez szinte mindent, de erős a gyanú, hogy továbbra sem a legmegfelelőbb pózt vette fel a kisasszony. Ráadásul most olyan durván randalírozik odabent a csajszi, hogy két méterről is látni a Kismama hasának hullámzásait. "Hit me baby one more time".

Jövő héttől már heti két CTG és randi a doki bácsival, talán sok homályra fény derül.

A kis-nagy csajszik szerencsére jól vannak, azt leszámítva, hogy Blanka két hét ovi után ismét taknyos, így most 2-3 napig élvezi majd az itthon melegét. Egyébként meglepően jól elvannak mostanság egymással, olykor képesek egy órán keresztül is csendben játszani együtt.
Blanka kedvenc szerepjátéka Borival, hogy a gyerekszoba az ovi, ő az óvónéni és persze Borika a szenvedő alany, aki Blanka összes utasítását lelkesen végrehajtja. Egyelőre. Ha az a bizonyos irigység nem lenne a játékok miatt, akkor már szinte ideálisnak is lehetne nevezni az itthoni állapotokat, de sebaj. ("Nem tudok leállni! Nem tudok leállni!! Muszáj az oviba bejárni!")