Szülés from Kismama's point of view

Mire is jó kórházban az ingyen lopott wifi :) arra, hogy a Kismama az épp szabad 10 percében megossza Zsófi születését a nagyérdeművel :)

Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott :)

Az egész ugye szombat reggel kezdődött, mikor is jelenésünk volt a kórházban. Én nagyon szerettem volna aznap szülni, mert az elmúlt hét már nagyon kellemetlen volt, a szinte zéró alvással, és a mozgásképtelenséggel együtt. De hát ugye ez nem csak ezen múlik.
Mivel viszont a méhszáj már 1 hete elég jó állapotban volt, némi remény megcsillant, hogy valamit, így a 40.héten csak tehetünk a dolgok elindítására. A dokim jó fej volt, és egy picit rásegített a vizsgálatnál, de épp csak annyira, hogy ha érett a dolog, akkor beinduljon magától, minden plusz beavatkozás nélkül. Így szombat délelőtt haza is jöttünk, anyukámékat elküldtük, és együtt voltunk a gyerekekkel egész nap. A fájások nem indultak el, de annyit eredményezett a vizsgálat, hogy egész nap diszkomfort érzésem volt: hol keményedtem, hol fájdogáltam, hol semmi nem történt, és mindez teljesen rendszertelenül. Ha mozogtam, éreztem valamit, ha ültem, minden elmúlt.
A meleg víz sem mozdította előre a folyamatot, igaz nem is szüntette meg. Délután felhívtam a szülésznőmet, hogy beszámoljak neki, kiderült ő is épp a kórházban volt, a dokimmal egy másik szülést vezettek. Ő azt tanácsolta, figyelgessem magam még egy két óráig, és utána jelezzek újra.

Mivel semmi nem rosszabbodott, este 8kor már teljesen lemondtunk az esti szülésről, jól bevacsiztam, megfürösztöttük a csajokat, de azért dobtam egy sms-t Katának, hogy a helyzet nem változott, mozgásnál van enyhe fájás, főleg a derekamban, de ha ülök, abba marad, tehát biztos csak jóslók.
Erre 5 perc múlva jött egy válasz sms, hogy ő még bent van, a dokim is, és azt kérik, inkább nézzek be. (még szerencse, hogy 5 percre van az intézmény). Eléggé meglepődtünk Kispapával, nem is akartuk elhinni, ráadásul mindketten nagyon fáradtak és álmosak voltunk. Mindegy.. Gyors telefon anyukáméknak, a gyerekek közben teljesen felpörögtek, hogy születik a Kistesó. Nekem még akkor is nagyon szürreálisnak tünt, nem is hittem benne, mert tényleg alig fájdogáltam.
Kb. 9re beértünk, ahol a szülőszobába lépve, ismét elkapott az érzés, hogy inkább menjünk haza, nem ma kéne szülni. Ugyanis full tele volt, és a mennyezet leesés miatt csak 6 szoba működött, abból 2-őt több ágyas vajúdónak alakítottak át. Aztán jött a dokim, megvizsgált, és megdöbbenve mondta, hogy hoppá, bő 2 ujjnyi a méhszáj, elsimult a méhnyak, tehát mégiscsak fájásaim voltak napközben. Azt tanácsolta, hogy akkor ma már inkább ne menjünk haza, mindenki házon belül van, repesszünk burkot, szüljük meg Zsófit, ha ilyen jól állunk. Az éjszaka folyamán úgyis megindulna otthon is.
Ez volt kb. 10kor. Igazi fájások még sehol, azt hittem, nem is lesznek, majd csak a burokrepesztés után. Viszont mivel még nem volt szabad szülőszoba, leültettek ctg-re, ami rajtam volt kb. 1 órán át, mert az elején nem mutatott jó eredményeket, így a dokim nem akarta még megrepeszteni a burkot. Végül kiderült, hogy csak az ülő pózos ctg nem jött be Zsófinak, mert állandóan elmászott, és emiatt mindig az én 110es pulzusomat mutatta, ezért nem volt reális. Fekve azonban szépen hoztuk a görbéket, én meg meglepődve tapasztaltam, hogy fél 11körültől hirtelen, egyik percről a másikra, 2-3 perces fájások jöttek rám, minden fájás rásegítés nélkül. Igazából a dokim nem is nagyon hitte el először, mert habár fájtak, de teljesen kibírhatóak voltak, viszont sűrüsödtek. Ekkor már szerencsére megkaptuk a szülőszobánkat, a többi szülés is befejeződött, így szinte csak mi voltunk ott Kispapával, a dokival és Katával,a szülésznővel. Tök jó hangulat volt bent a szobában, mindenki poénkodott, sztorizgatott, szerencsére nem érződött, hogy már jó késő van, és mindenki fáradt.

Mikor már kb fél órája jöttek az egyre erősödő fájások, és már 3 ujjnyi volt a méhszáj,a doki úgy döntött, megrepeszti a burkot. Ez volt 3/4 12-kor. Ekkor bedobtam az EDA lehetőségét, mert emlékeimben aktívan élt, hogy a burokrepesztés után már közel sem lesz ennyire víg a menet. De a dokim csak mosolygott, és mondta, hogy habár jó, hogy ezt ő mondja,férfiként, de tök felesleges, ilyen gyönyörű, erős fájások mellett. Mire hatna, vége lenne. Így semmit nem kaptam.

Na az innen következő 1 óra már nem volt egy vidám menet. Gyakorlatilag a burokrepesztés után olyan erővel törtek rám a kb. 1 percig tartó iszonyú erős fájások, hogy akkor már nem nagyon tudtam hol vagyok. Csak azt tudtam, hogy fel kell kelnem, mert fekve ezerszer rosszabb, nincs gravitáció, és a zuhanyig el kell mennem, mert a meleg víz segít.

Szerencsére mind a doki,mind Kata nagyon közreműködőek voltak, és megengedték. Kitámolyogtam Kispapa segítségével a zuhanyzóba, folyattam a meleg vizet, kb. ott töltöttem 10 percet, ezalatt jött vagy 4 olyan brutál fájás, hogy azt hittem, ottmaradok. És akkor az 5. fájásnál hirtelen éreztem, hogy Zsófi elindult kifele. Próbáltam gyorsan visszamenni a szobába, szóltam Katának, hogy tolófájások jönnek, de nem akarta elhinni. Gyorsan megvizsgált, majd csak annyit hallottam, hogy kiabál ki, hogy azonnal szóljanak a dokimnak, hogy villám gyorsan jöjjön. Ő addig szétszedte az ágyat, és én nyomhattam. Mindez kb 0 óra 35 kor volt. Számomra ez volt a legkeményebb része a szülésnek, valahogy sokkal jobban bírtam a tágulási szakaszt, mint ezt. Itt már nem nagyon voltam épben, szegény Kispapa kezét szorítottam és állítólag vájtam bele a körmöm a tenyerébe a fájásoknál. Arra emlékszem hogy Zsófi nagyon gyorsan jött ki, és hogy a dokim felvetette a gátvédelme lehetőségét. (érdekes, hogy az első 2 szülésnél ez fel sem merült). Én csak annyit mondtam, hogy mindegy, de ha hosszabbítja a szülést, ne próbáljuk meg. De hála Istennek nem hosszabította meg, így sikerült. Zsófi ugyan egy pici repedést csinált, de az csak 1 öltésnyi, így megúsztam vágás nélkül. Az egész kitolás kb. 7 percig tartott, de sokkal hosszabbnak tünt. El sem hittem, mikor 0.42-kor rám rakták Zsófit, aki rögtön felsírt, majd el is hallgatott és csak pihegett. Csodálkoztam, hogy milyen pici, erre jól kinevettek, hogy persze, legalább 3,5 kg-ós. És tényleg. A szülésznőm meg is jegyezte, hogy én mindig akkor jövök szülni,mikor a gyerekeim elérik a a kb. 3,5 kg-ót, csak ugye, mindegyik más időben tette.


Zsófika nagyon helyes volt, tiszta máz, és hatalmas körmök, amikkel már sikerült összekarmolni magát rendesen. Teljesen olyan mint Blanka, neki is lettek tűzfoltjai más néven gólyacsípései, pont ugyanott, mint Blankának: homlokán, orrán. Majd nála is hallgathatjuk, mint Blankánál jó párszor, hogy "bevertétek a fejét, hogy van rajta az a folt? "

Egyelőre csak telefonos képeket töltöttünk fel, mert Kispapa profi képei nagy felbontásúak, és a képkészítő, kicsinyítő program nem működik, és hatalmas fájlokat ide nem lehet feltölteni.


Meg kell még jegyeznem, hogy Kispapa most is szuper ügyes segítség volt, nélküle biztos nem ment volna ilyen könnyen. Na meg meg kell említeni a szuper szülős gárdát is, Katát és a dokimat, akikkel harmadszor is szuper élmény volt az egész!