Szipogás, ügyelet, logisztika

Az egész két napja kezdődött, de igazából már negyedik hete tart a taknyolós folyamat a hathetes kiscsajnál.

Viszont hétfőn éjjel kissé bedurvult a helyzet. Már este sokkal sírósabb, nyűgösebb volt a kis Zsófia baba, mint szokott, de aztán elaludt nyugodtan. A hajnali két órás etetés már elég hektikusra, nyögdösősre, fulladósra sikeredett, utána Zsófika már nem is tudott aludni. Nyögdécselt, erőlködött, össze vissza vette a levegőt, nagyon köhögött, és csak Kispapa mellkasán tudott aludni, szinte függőleges pózban.

Kispapa és Kismama, mivel sajnos Blanka kapcsán elég gyakorlottak már a légzőszervi betegségek, és a befulladás kapcsán, úgy döntött, itt bizony éjszakai ügyelet kell, mert valami nem stimmel odabent.

Meg is érkezett hajnal négy óra tájt egy kedves doktor néni – persze addigra a Zsófia baba már szépen aludt, s mintha kevésbé kapkodta volna a levegőt – aki hosszas, alapos hallgatózás után megállapította, hogy tüdőgyulladása ugyan nincsen a csajszinak, de hörghurutja annál inkább, valamint elég piros a torka. Kórház egyelőre nem szükséges, de házi orvos kontroll annál inkább.

Így is tett másnap a Kismama, beszélt a Doktornénivel, aki rögtön ki is jött vizsgálódni. Sajnos ő már kevésbé szolgált jó hírekkel, mert Zsófika akkor már megint nagyon össze vissza vette a levegőt, tele volt váladékkal mindene, így a Doktornéni tüdőgyulladás gyanújával kórházba irányította Zsófit a Kismamával együtt. Bent fekvésre. A doktornéni most kapott egy újabb piros pontot Kispapáéktól, nagyon rendes volt, segített jó kórházba kerülni, jó osztályra, jó szobába, jó orvoshoz.

Gyors logisztika, nagycsajszik elosztása: Borika Edit nagymamáékhoz került megőrzésre, Blanka szerencsére oviban, este pedig Kispapával bulizott. (Amit ő nagyon élvezett, többször ismételgette, hogy „mi akkor most ketten, kettesben vagyunk”. A kocsiban ma meg hazafelé kiszámolta, hogy mi akkor most ha ketten vagyunk, „akkor ennyien, hárman hiányoznak”. Szép pálya a matematikusi.)

Zsófikát persze bent tartották a kórházban, ő lett a legfiatalabb baba az osztályon. Szerencsére azért a Kismama is bent lehet vele, nem kell egyedül hagyni ottan. Kapott egy nagy adag párásítást (valami nagy állványon, hatalmas csővel pont az orrába, szájába lehet fújni a sós-vizes párát), gigászi orrszívást (falba épített giga orrszívó-porszívóval, az egészségügyben is van ám ilyen), majd várt rá egy mellkas röntgen és egy vérvétel. Ez utóbbinál már a Kismamát kiküldték, mert nem volt anyai szívnek való látvány, ahogy szegény baba buksiján keresik a szúrható vénát… Jobb híján. Zsófika bent üvölt, Kismama kint sír.

A jó hír azonban, hogy nincs tüdőgyulladás, csak hörghurut, és nagy adag taknyosság, rengeteg letapadt váladékkal, amit mindenféle párásítással kell feloldani, hisz ilyen picit még köptetni nem lehet. A Kiscsaj vérképe nem túl jó, látszik, hogy már nem friss fertőzésről van itt szó.

Viszont vérképből még mindig nem egyértelmű, hogy vírusos vagy bakteriális eredetű fertőzésről van e, ezért kivárnak. Holnap reggelig hagyják még a saját immunrendszerét küzdeni, de ha a kontroll vérkép nem mutat nagy javulást, antibiotikum kúrát kap szegényke.

Az első éjszaka egész jól telt, bár éjjel sikerült némi nehézlégzést produkálni a csajszinak, így kapja ő is a Kispapáéknak oly ismerős Ventolint az „aknavetőből”. A mai nap és éjszaka feladata, hogy sikerüljön elhagyni ezt a légzéskönnyítőt..

Így holnapig a csajok még tuti élvezik a kórház vendégszeretetét. Ha holnap a vérkép jobb, és a csajszi levegővétele is rendeződik, remélhetőleg hazajöhetnek, persze szigorú házi orvos kontroll mellett.

Úgy látszik, Kispapáéknál Blanka és Zsófi nemcsak külsőleg, bőrtípusilag, tűzfoltilag is hasonlít egymásra, de úgy tűnik, Zsófi baba is érzékeny lesz majd a felsőlégúti nyavalyákra, az asztmás hörghurutra.

Szóval, szép tavaszt!