Az első ovis konfliktus

Az úgy történt, hogy a héten, mikor a nagymama ment egyik délután a Blankáért az oviba, és érdeklődött az ottani élete után, az óvónéni finoman megjegyezte, hogy nagyon aranyos, jó kislány, gyönyörűen rajzol, de mostmár lassan részt kéne venni a közösségi programokba a többiekkel.

Aztán este folytatódott a sztori. Fürdés közben, az ovis dolgokkal kapcsolatban amúgy nem túl bőbeszédű kisBlanka bevallotta a mamának, hogy az óvónéni azt mondta, ha nem énekel, nem mehet tovább középsőbe a Süni csoporttal.

Mivel ez így elég radikálisan hangzott, és látszólag Blankát eléggé megviselte, Kismama úgy döntött, megérett a helyzet egy ovis fogadóórára, hogy tisztán lássanak Kispapáék. Persze azért is kellett, mert Kismamáék sejtették, hogy az amúgy eddig nagyon szeretett, kedves óvónéni kritikája nem igazán így hangozhatott, ahogy Blanka interpretálta. De valami nyilván lehetett benne, mert másnap, hosszú idő után Blanka ismét sírva ment oviba.

Na de hogy ne fokozzuk tovább az izgalmakat: Kismama szerdán beszélgetett egy jót az óvónénikkel, és sok meglepő dolog kiderült. Nagy problémák továbbra sincsenek a csajszival, de eddig nagyon antiszocinak mutatkozott a drága.
Kiderült hogy az elmúlt egy évben kisBlanka szinte egyáltalán nem vett részt semmi csoportos megmozdulásban, inkább távolról szemlélte az eseményeket. Ezt úgy kell érteni, hogy míg a többiek táncoltak, énekeltek, mondókáztak közösen az óvónénikkel, Blanka és a barátnője inkább rajzoltak, és nem vettek részt semmiben sem. Persze mivel semmi nem kényszer, nem is volt ebből gond, nem erőltették, de minek után lassan befejeződik az év, és már nem kezdő ovisok, és már az összes inaktív gyermek is minimálisan részt vett mindenben, Blanka kivételével, az óvónéni ezt kicsit megelégelte.
Van egy játék, a híres "Ez a nóta nóta körbejár, ez a nóta nóta valakire rátalál" énekre, hogy mikor valakire rátalál a nóta, annak mondani kell egy dalcímet. Nem egyedül énekelni, csak dalcímet mondani,amit utána közösen elénekel a csoport.

Mikor Blanka sokadik kérlelésre sem volt hajlandó mondani semmit sem, csak állt és szopta az ujját, akkor az óvónéni finoman annyit mondott, hogy "Blanka, nem vagy már kezdő ovis, ha nem szeretnél a kicsik közt maradni, neked is meg kell szólalni időnként"

De az óvónéni mondta Kismamának, hogy nem gondolta volna hogy ez ilyen mélyen érinti Blankát...És nyilván nem is bántani akarta, de ki kellett mozdítani ebből az állapotból, mert úgy érezték, Blanka már dacból sem csinálja, illetve látszik rajta, hogy már mondana valamit, de a saját makacssága nem engedi, és ettől feszült és a saját csapdájába esik....
(itt megjegyezendő, hogy a Kismama teljesen megérti az óvónéni esetleges indulatát,türelmetlenségét, hiszen ő 2 éven keresztül vitte Blankát anno manótornára, amit elvileg nagyon szeretett a csajszi, de csak otthonról, mert ott semmit nem csinált soha, csak a mama ölében ült és cumizott. Na ez néha a Kismamánál is kiverte időnként a biztosítékot, így abba is hagyták egy idő után)

Mindenesetre úgy tűnik, hatott az óvónéni módszere, mert állítólag azóta Blanka kérlelés nélkül aktívan részt vesz az évvégi műsorok próbáiban, énekel, verset mond. És végre az oviban hallják a hangját....

És úgy tűnik, Blanka is megbékélt ezzel a helyzettel, mintha megkönnyebbült volna, hogy nem neki kellett magától megtenni az első lépést, hanem valamilyen szinten "kényszerítve" lett. Állítólag az óvónénivel többször átbeszélték azóta a helyzetet az oviban, és Kispapáék is próbálják itthon elmagyarázni neki, mivel is jár egy közösség..Így az elmúlt 2 napban már nem sírt, és az óvónénit is szereti.

Kismamáék tudják, hogy KisBlanka a lassú víz partot mos esete mindenben. Amíg ő nem határoz el magában valamit, addig senki és semmi nem veheti rá, hogy megtegye, de lassan meg kell tanulnia leküzdeni a saját természetét időnként, és azt is, hogy igenis vannak bizonyos közösségi szabályok, amihez alkalmazkodni kell, mégha nem is tetszik.

Kispapáék remélik, ennél nagyobb probléma sosem lesz vele.