Kismama a héten részt vett élete első olyan Anyák Napi ünnepségén, ahol már nem a szereplők, hanem a nézők között foglalt helyet. Persze nagy volt az izgalom.
A nagy nap hétfőn volt, de rendhagyó módon, nem volt kimondott ünnepség. Mivel Blanka kiscsoportos, de azon belül is mini csoportos, a mini csoportban még nem rendeztek külön nagy ünnepséget, hisz a karácsonyi szereplés is sokaknál hangos sírásba fulladt. Sokkal inkább a meghittebb köszöntésre hajaztak az óvónénik. És ez így volt jó.
Múlt héten az anyukák kaptak egy kis levelet, hogy május 3-án feltétlenül ők menjenek a gyermekért. Mikor a mamák odaérkeztek, egyenként mindenki bevonult külön külön a terembe, ahol egy pici sarokba leültették a gyermekével, aki elszavalta külön a kis verset, énekelt, virágot és ajándékot adott. Egy kézlenyomatot készítettek.
Lehet tippelni,vajon KisBlanka mennyire volt aktív. Hát persze, nyilván semennyire. Mivel hallotta, hogy Zita barátnője sem mondta el a verset a mamájának, őt sem tudták rávenni az óvónénik. De nem baj. Itthon bepótolta jó párszor.
2 megjegyzés:
De remélem azért sírtatok. Mert az hozzá tartozik az Anyák napjához.
Nálunk is ilyen vol az anyáknapja és én ezt nagy butaságnak tartom. Szerintem így sokkal jobban izgultak a gyerekek, sokkal inkább szereplésnek érezték mintha pl nagycsoportban kellett volna elénekelni valamit vagy csak egy körtáncot adtak volna elő, vagy bármit amit amúgy is szoktak nap mint nap.
Megjegyzés küldése