Szülés from Kismama's point of view

Mire is jó kórházban az ingyen lopott wifi :) arra, hogy a Kismama az épp szabad 10 percében megossza Zsófi születését a nagyérdeművel :)

Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott :)

Az egész ugye szombat reggel kezdődött, mikor is jelenésünk volt a kórházban. Én nagyon szerettem volna aznap szülni, mert az elmúlt hét már nagyon kellemetlen volt, a szinte zéró alvással, és a mozgásképtelenséggel együtt. De hát ugye ez nem csak ezen múlik.
Mivel viszont a méhszáj már 1 hete elég jó állapotban volt, némi remény megcsillant, hogy valamit, így a 40.héten csak tehetünk a dolgok elindítására. A dokim jó fej volt, és egy picit rásegített a vizsgálatnál, de épp csak annyira, hogy ha érett a dolog, akkor beinduljon magától, minden plusz beavatkozás nélkül. Így szombat délelőtt haza is jöttünk, anyukámékat elküldtük, és együtt voltunk a gyerekekkel egész nap. A fájások nem indultak el, de annyit eredményezett a vizsgálat, hogy egész nap diszkomfort érzésem volt: hol keményedtem, hol fájdogáltam, hol semmi nem történt, és mindez teljesen rendszertelenül. Ha mozogtam, éreztem valamit, ha ültem, minden elmúlt.
A meleg víz sem mozdította előre a folyamatot, igaz nem is szüntette meg. Délután felhívtam a szülésznőmet, hogy beszámoljak neki, kiderült ő is épp a kórházban volt, a dokimmal egy másik szülést vezettek. Ő azt tanácsolta, figyelgessem magam még egy két óráig, és utána jelezzek újra.

Mivel semmi nem rosszabbodott, este 8kor már teljesen lemondtunk az esti szülésről, jól bevacsiztam, megfürösztöttük a csajokat, de azért dobtam egy sms-t Katának, hogy a helyzet nem változott, mozgásnál van enyhe fájás, főleg a derekamban, de ha ülök, abba marad, tehát biztos csak jóslók.
Erre 5 perc múlva jött egy válasz sms, hogy ő még bent van, a dokim is, és azt kérik, inkább nézzek be. (még szerencse, hogy 5 percre van az intézmény). Eléggé meglepődtünk Kispapával, nem is akartuk elhinni, ráadásul mindketten nagyon fáradtak és álmosak voltunk. Mindegy.. Gyors telefon anyukáméknak, a gyerekek közben teljesen felpörögtek, hogy születik a Kistesó. Nekem még akkor is nagyon szürreálisnak tünt, nem is hittem benne, mert tényleg alig fájdogáltam.
Kb. 9re beértünk, ahol a szülőszobába lépve, ismét elkapott az érzés, hogy inkább menjünk haza, nem ma kéne szülni. Ugyanis full tele volt, és a mennyezet leesés miatt csak 6 szoba működött, abból 2-őt több ágyas vajúdónak alakítottak át. Aztán jött a dokim, megvizsgált, és megdöbbenve mondta, hogy hoppá, bő 2 ujjnyi a méhszáj, elsimult a méhnyak, tehát mégiscsak fájásaim voltak napközben. Azt tanácsolta, hogy akkor ma már inkább ne menjünk haza, mindenki házon belül van, repesszünk burkot, szüljük meg Zsófit, ha ilyen jól állunk. Az éjszaka folyamán úgyis megindulna otthon is.
Ez volt kb. 10kor. Igazi fájások még sehol, azt hittem, nem is lesznek, majd csak a burokrepesztés után. Viszont mivel még nem volt szabad szülőszoba, leültettek ctg-re, ami rajtam volt kb. 1 órán át, mert az elején nem mutatott jó eredményeket, így a dokim nem akarta még megrepeszteni a burkot. Végül kiderült, hogy csak az ülő pózos ctg nem jött be Zsófinak, mert állandóan elmászott, és emiatt mindig az én 110es pulzusomat mutatta, ezért nem volt reális. Fekve azonban szépen hoztuk a görbéket, én meg meglepődve tapasztaltam, hogy fél 11körültől hirtelen, egyik percről a másikra, 2-3 perces fájások jöttek rám, minden fájás rásegítés nélkül. Igazából a dokim nem is nagyon hitte el először, mert habár fájtak, de teljesen kibírhatóak voltak, viszont sűrüsödtek. Ekkor már szerencsére megkaptuk a szülőszobánkat, a többi szülés is befejeződött, így szinte csak mi voltunk ott Kispapával, a dokival és Katával,a szülésznővel. Tök jó hangulat volt bent a szobában, mindenki poénkodott, sztorizgatott, szerencsére nem érződött, hogy már jó késő van, és mindenki fáradt.

Mikor már kb fél órája jöttek az egyre erősödő fájások, és már 3 ujjnyi volt a méhszáj,a doki úgy döntött, megrepeszti a burkot. Ez volt 3/4 12-kor. Ekkor bedobtam az EDA lehetőségét, mert emlékeimben aktívan élt, hogy a burokrepesztés után már közel sem lesz ennyire víg a menet. De a dokim csak mosolygott, és mondta, hogy habár jó, hogy ezt ő mondja,férfiként, de tök felesleges, ilyen gyönyörű, erős fájások mellett. Mire hatna, vége lenne. Így semmit nem kaptam.

Na az innen következő 1 óra már nem volt egy vidám menet. Gyakorlatilag a burokrepesztés után olyan erővel törtek rám a kb. 1 percig tartó iszonyú erős fájások, hogy akkor már nem nagyon tudtam hol vagyok. Csak azt tudtam, hogy fel kell kelnem, mert fekve ezerszer rosszabb, nincs gravitáció, és a zuhanyig el kell mennem, mert a meleg víz segít.

Szerencsére mind a doki,mind Kata nagyon közreműködőek voltak, és megengedték. Kitámolyogtam Kispapa segítségével a zuhanyzóba, folyattam a meleg vizet, kb. ott töltöttem 10 percet, ezalatt jött vagy 4 olyan brutál fájás, hogy azt hittem, ottmaradok. És akkor az 5. fájásnál hirtelen éreztem, hogy Zsófi elindult kifele. Próbáltam gyorsan visszamenni a szobába, szóltam Katának, hogy tolófájások jönnek, de nem akarta elhinni. Gyorsan megvizsgált, majd csak annyit hallottam, hogy kiabál ki, hogy azonnal szóljanak a dokimnak, hogy villám gyorsan jöjjön. Ő addig szétszedte az ágyat, és én nyomhattam. Mindez kb 0 óra 35 kor volt. Számomra ez volt a legkeményebb része a szülésnek, valahogy sokkal jobban bírtam a tágulási szakaszt, mint ezt. Itt már nem nagyon voltam épben, szegény Kispapa kezét szorítottam és állítólag vájtam bele a körmöm a tenyerébe a fájásoknál. Arra emlékszem hogy Zsófi nagyon gyorsan jött ki, és hogy a dokim felvetette a gátvédelme lehetőségét. (érdekes, hogy az első 2 szülésnél ez fel sem merült). Én csak annyit mondtam, hogy mindegy, de ha hosszabbítja a szülést, ne próbáljuk meg. De hála Istennek nem hosszabította meg, így sikerült. Zsófi ugyan egy pici repedést csinált, de az csak 1 öltésnyi, így megúsztam vágás nélkül. Az egész kitolás kb. 7 percig tartott, de sokkal hosszabbnak tünt. El sem hittem, mikor 0.42-kor rám rakták Zsófit, aki rögtön felsírt, majd el is hallgatott és csak pihegett. Csodálkoztam, hogy milyen pici, erre jól kinevettek, hogy persze, legalább 3,5 kg-ós. És tényleg. A szülésznőm meg is jegyezte, hogy én mindig akkor jövök szülni,mikor a gyerekeim elérik a a kb. 3,5 kg-ót, csak ugye, mindegyik más időben tette.


Zsófika nagyon helyes volt, tiszta máz, és hatalmas körmök, amikkel már sikerült összekarmolni magát rendesen. Teljesen olyan mint Blanka, neki is lettek tűzfoltjai más néven gólyacsípései, pont ugyanott, mint Blankának: homlokán, orrán. Majd nála is hallgathatjuk, mint Blankánál jó párszor, hogy "bevertétek a fejét, hogy van rajta az a folt? "

Egyelőre csak telefonos képeket töltöttünk fel, mert Kispapa profi képei nagy felbontásúak, és a képkészítő, kicsinyítő program nem működik, és hatalmas fájlokat ide nem lehet feltölteni.


Meg kell még jegyeznem, hogy Kispapa most is szuper ügyes segítség volt, nélküle biztos nem ment volna ilyen könnyen. Na meg meg kell említeni a szuper szülős gárdát is, Katát és a dokimat, akikkel harmadszor is szuper élmény volt az egész!

"Bizony, megjöttem"

Január 31-én, 0.42-kor világrajött B3, azaz Zsófibaba!!!

Este Kispapáék 8-9 között érkeztek - hófútta utcákon keresztül - a kórházba. Egy kis ctg után Kispapa hirtelen zöld köpenyben és kék zacsival a cipőjén észlelte, itten valami talán történni fog. Eleinte úgy tűnt, ez egy hosszú éccakai menet lesz, aztán.

Szegény Kismama fájogatott, Kispapa ügyesen mérte stopperen az időt, amely egyre sűrűbb fájásokat jelzett. Egy kis rásegítéssel - 3/4 12 körül -, azaz burokrepesztés, elcsordogált a magzatvíz egy része, aztán szépen lassan felgyorsultak az események. Szegény Kismama inkább felállt, sétálgatott, a gravitáció is Kispapáék oldalán volt.

Szerencsére szinte senki nem gondolta úgy még éjszaka errefelé, hogy szülni szeretne, úgyhogy elég csendes volt a környék.

Majd. Majd Kismama elment zuhizni, s ottan aztán megindult valami. Illetve valaki. A szuper szülésznő szinte végig Kispapáékkal volt, s egy gyors vizsgálat után gyorsan szólt az éppen egyébként ügyeletes doktor bácsinak, a választottnak, hogy tessék jönni, ugyanis itten erősen beindultak a folyamatok. A doktor bácsi persze korábban is sokszor megvizsgálta, csekkolta Kismamáékat.

Kismama pedig beleadott apait-anyait - inkább anyait -, s miközben egyre erősebben gyürmölészte Kispapa ujjait, elég kemény kínok közepette igyekezett "életet adni" - de hiszen már eddig is élt...!!! - Zsófi babának. Mintha egy kicsit a doktor bácsi, s a szülésznő is meglepődött volna, valóban gyors fordulatok következtek. Kispapa kissé hátrébb húzódott, de mégis az események közelében maradva látta, hallotta, érzékelte, hogy Zsófika bizony kibújt. Gátmetszés, érzéstelenítő nélkül - újabb pont Kismamának.

Olyan volt, mint egy aprócska hóember, annyira mázas volt a drága.
Kis husimanci, 54 cm, 3550 g. A nővérkéi is tök hasonló paraméterekkel jöttek nap-, illetve neonvilágra.

Kispapa elkísérte a méreckedésre, majd visszatértek a mamához. A kiscsajszi örömmel bújt hozzá, pláne, hogy valami cickók is megvillantak arrafelé. A kiscsaj pár perc múlva rá is cuppant az éltető cicikre, s boldogan nézett körül apró, kék szemével.

"Bizony megjöttem."

breaking news

Habár igazából nem indult még be a történet, de a reggeli vizsgálat óta Kismama rendszertelenül fájogat, de még abszolút bírhatóak.

A szülésznénivel való többszöri konzultálás után, úgy döntött a gárda, hogy fáradjunk be az intézménybe. Hogy csak újabb vizsgálat lesz, vagy szülés is, azt nem tudjuk, de erős a gyanú, hogy már nem küldenek haza minket.

Újabb hírekkel később szolgálunk

Still 2in1

Ma délelőtt volt bent Kismama és Kispapa ctg-n, és vizsgálaton a kórházban. Ilyenkor tök jó menni, szombaton ugyanis sehol senki, még le is lehet ülni, a büfében sem kell sorban állni. Csak az újságosnál kell vigyázni, mert előfordul, hogy tegnapi újságot adnak. S habár egy újszülöttnek minden új, azért a tegnapi újságnál nincs túl sok feleslegesebb dolog. De eme okfejtés, asszem most túl sok mindenkit nem érdekel. (Csak a Kispapa egyszer olvasta a Hat séta a fikció erdejében című művet, s abban volt, hogy például így is lehet fokozni a feszültséget.)

Node. Mivel minden ideális lenne a mai, szombati szüléshez - gyerekek felügyelete megoldott, doki bács és szülésznő is bent van a kórházban -, a doki bácsi jól "megvizsgálta" a Kismamát, kicsit rásegítve a dolgokra. A méhszáj jól alakul, de burkot nem repesztett, mert a szülőszobában minap leszakadt a mennyezet - most is éppen munkás bácsik toldozták-foldozták -, így néhány egyágyas szobából varázsoltak paravánokkal elválasztva több ágyast. A havazás, front miatt a szülőszobán egyébként teltház volt, ebből a folyósókon azért sok minden nem látszott. Úgyhogy a dokibácsi azt mondta, szüljenek Kispapáék este, esetleg holnap. Okidoki.

A doki bácsi szerint amúgy, ha Zsófi és a Kismama szervezete készen áll a szülésre, akkor nagy eséllyel estig beindul a folyamat a vizsgálattól. Ha meg nem, akkor nem kell siettetni, keddig úgyis van ideje. Időnk, mint a tenger.

Azóta enyhe fájások érkeznek Kismamának, de rendszertelenül, szóval a homokóra pergését Kispapáék otthonról követik figyelemmel.

Hamarosan jelentkezünk. Így vagy úgy.

"Give me just a little patience"

"Na, egyben vagytok még? - merül fel fórumokon, telefonokon, sms-ekben, Kispapa munkahelyén, családi körben, ki tudja hol. Persze jogos a kérdés, csak, csak, csak. "Szó, szó, szó." No persze, télleg egyértelmű, hogy ezt kérdezi mindenki, csak hát mégis, néha, sok(k)nak tűnik. Mégha mindenki részéről az őszinte érdeklődés részét képezi.

Mindenesetre köszönet a sok érdeklődésért, amik különböző forrásokon érkeznek, de új hírről még nem tudunk beszámolni.

Ma volt a szokásos ctg, és a doki vizit. Kismama elég parásan és fáradtan ékezett a helyszínre, mostanság nem alszik túl jól - néha ráadásul még az olykor horkoló Kispapát is felébreszti - általában hajnali 3 és 5 között rendszeresen fent van. A Bojikát a Kispapa ált. 6-kor altatja vissza.

Újabb parára adott okot, hogy Zsófika megint elég mozgós hangulatban volt, és habár remélhetőleg nem fordult vissza, egy kicsit ismét kitért a feje a megfelelő helyről. A ctg alatt is elég fura pózt vett fel, de talán nem lesz már helye fenékre csücsülni.

A doki bácsival abban maradt a Kismama, hogy amíg nincs keresztben és nem fenéken ül, addig nincs para, mert ha beindul a szülés, a fájások hatására a magzat felfogja venni a megfelelő pózt, és visszafog csúszni a feje. Ha meg ... "rossz" pózban van, akkor úgyis "császár".

A nagy nap dátuma még mindig titok, de szombaton sok minden kiderül. Ugyanis reggel ctg a kórházban, majd akkor a dokibácsi, aki épp ügyelni fog aznap, megejt egy vizsgálatot, és ha az pozitívnak bizonyul, ki tudja, még aznap kicsalogatják a kiscsajt egy burokrepesztéssel. Ha viszont még a méhszáj nem érett annyira, keddig-szerdáig várnak, de utána már nem hagyják bent, hisz akkor már vége az előadásnak.

The show must go on.

Ez ki "vót"?

Este érdekes szófuvallat hagyta el Borika száját.

Előzményként tudni kell, hogy Borikának az a szokása, amióta a Mama nagy pocakkal rendelkezik, hogy helytől, időtől, emberektől függetlenül, szereti mindig szabadon, ruha nélkül látni a pocakot, vagyis a "Kistesót". Bármikor, ha hozzábújik a mamához, rögtön felhúzza a pocakot fedő ruhadarabokat, és boldogan odabújik.

Ma este is ez történt kakaóivás után, fogmosás előtt, amikor is váratlan esemény zavarta meg az idillt. PocakZsófi alighanem jól fejberúghatta Borikát, aki hirtelen felpattant, és teljesen ledöbbenve odafordult a mamához, és kérdezte: "ez ki vót?" Hát ő. Hármaska.

Köszönet a sok érdeklődőnek, az idő múlik, a homokszemek peregnek, de a kiscsaj szintén köszöni, odabent jól van. Egyelőre ki - ebbe a hidege? - nem akaródzik neki jönni. Amennyire korábban ijesztegetett, most jól elvan, igaz, kicsit szűkösen, mint a fenti példa is rávilágít.

Aztán lehet, hogy néha hallva nővérkéinek hisztijeit, nem akar e csúnya világra megszületni. Vagy csak egyszerűen lusta, mint anno Blanka volt, és majd ki kell csalogatni.

A jelek pedig sűrűsödnek, de úgy tűnik, a nagy startra még várni kell. A hivatalos dátum elvileg jövő kedd, de a dokibácsi hétfőn azt mondta, a héten kibújik a szög a zsákból.

Holnap újabb ctg, és 'tán a doki bácsi is megoszt Kispapáékkal valamit.

Hamaorsan újabb hírek, a reklám után visszajövünk. Lehet, hogy már Zsófikával.

Neverending story

Ma volt Kismama a szokásos CTG-n, Kispapa oltalmazó karjai alatt, és a doki bácsija is megejtett egy vizsgálatot, amely ismét új hírekkel szolgált. A változatosság ugyebár gyönyörködtet.

Zsófi baba ezúttal fejvégűnek bizonyult, a Kispapa lassan meg is fejtette e szép szófuvallat értelmét: normálisan, fejjel lefelé küzd a gyermek, tehát minden OK. Kismama mintha tegnap érzett volna valami új pozíciót - a Kispapa ekkor már biztosan aludt - de nem akarta elkiabálni a helyzetet, hiszen a kiscsaj (azaz B3, aki ZS(1), illetve hármaska) az elmúlt héten legalább 5 különböző pózban volt. De most úgy tűnik, megtalálta a helyét, így is maradhatna a drága.

Különlegesebb tornamutatványokat nem mert azért kipróbálni a Kismama - mindenesetre köszönet a tippekért -, korábban ugye éppen az volt az orvosi javallat a méhszáj-para miatt, hogy semmi mozgás. Viszont kapott valamilyen homeós bogyót (Pulsatilla), ki tudja, az is lehet, hogy az segített.

A méhszáj a dokibácsi szavaival élve "kellemesen alakul", így a természetes szülés talán ismét elérhető közelségbe került. De a kórházba befektetés, ami jövő hét elején lett volna esedékes, mindenképp elnapolódott.

Mindenki feljöhet a (magzat)víz alól!

Question of Time

Kispapáék napjait manapság a csendes, és egyre feszültebb várakozás percei töltik be. Hiába mondják, hogy az ember a harmadik gyereknél már rutinos, ezt az érzést sosem lehet megszokni. Kismama minden reggel 20-szor megkérdezi Kispapát, hogy a telefonja fel van-e töltve, nála van-e, stb. sőt, tegnap este már a fényképezőgép és a kamera aksijai is fel lettek töltve, biztos, ami biztos.

Előkerült a kiskád, a kiságy szintjét a nagyszerű Kispapa a legmagasabbra szerelte, a kórházi pakkok készen, babaruhák szépen kimosva, kivasalva figyelnek a szekrényben, szóval lassan tényleg minden készen áll az Új Jövevény érkezésére.

Amúgy egyelőre semmi jel nincs arra, hogy a kiscsajszi készülődne kifele, de hát ugye ezt sosem lehet tudni előre. Blanka a 41. héten született, és már indítani kellett, Borika épp a betöltött 37. hét első napján. Na most akkor legyenek okosak a drága szülők. Zsófika, "give me a sign".

A 38. hétnél járunk, még két hét a hivatalos dátumig. Fekvéséről továbbra sincs konkrét sejtése a Kismamának, mindenhol érez szinte mindent, de erős a gyanú, hogy továbbra sem a legmegfelelőbb pózt vette fel a kisasszony. Ráadásul most olyan durván randalírozik odabent a csajszi, hogy két méterről is látni a Kismama hasának hullámzásait. "Hit me baby one more time".

Jövő héttől már heti két CTG és randi a doki bácsival, talán sok homályra fény derül.

A kis-nagy csajszik szerencsére jól vannak, azt leszámítva, hogy Blanka két hét ovi után ismét taknyos, így most 2-3 napig élvezi majd az itthon melegét. Egyébként meglepően jól elvannak mostanság egymással, olykor képesek egy órán keresztül is csendben játszani együtt.
Blanka kedvenc szerepjátéka Borival, hogy a gyerekszoba az ovi, ő az óvónéni és persze Borika a szenvedő alany, aki Blanka összes utasítását lelkesen végrehajtja. Egyelőre. Ha az a bizonyos irigység nem lenne a játékok miatt, akkor már szinte ideálisnak is lehetne nevezni az itthoni állapotokat, de sebaj. ("Nem tudok leállni! Nem tudok leállni!! Muszáj az oviba bejárni!")

Zsófi news, sokadszorra

Ma volt a Kismama a kórházban ctg-n, és közben egy találkozót is megejtett a doktor bácsijával, aki ismét megvizsgálta, hogyan is áll a helyzet így a betöltött 37.héten. (Bori pont ilyenkor született)

A helyzet annyiban változott, hogy a kiscsajszi mostmár teljesen farkfekvésesnek lett nyilvánítva sajnos, így a természetes szülés esélye elég csökkenőben van.

Persze van még ideje, hisz a méhszájtágulás megállt, a doki bácsi szerint pont azért is, mert a popsija van lent, így a koponya már nem feszíti annyira a méhszájat.

Hogy mi lehet az oka, annak hogy a 35.hétig teljesen fejfekvéses volt, és most visszafordult, csak találgatni lehet. Persze benne van a pakliban, hogy többedszer szülő nőknél előfordul, hogy ide oda forognak még, de lehet hogy a köldökzsinór kavar be valamit. A doki bácsi azzal vigasztalta a kissé elkeseredett Kismamát, hogy bízzon benne, hogy a baba tudja hogy a legjobb neki, és fogadja el.
Még 2,5 hét haladékot adott Zsófinak, aztán ha a 39.hétig így marad, császármetszés lesz. Na meg akkor is, ha addig beindulna magától, és a csajszi még mindig csücsülne a popsiján.

Szóval így állunk, illetve ülünk.

Az ész a fontos

Mivel Kismamának és KisBlankának is szükségessé vált a fodrászati ellátás, és ugye Kismama esetében már nehéz előre tervezni (37. hét), Kispapáék a szombat délelőttöt Kispapa fodrásznénijénél töltötték, 4-esben. A kiscsajok élvezték a pörgést, amíg a mama elkészült, rajzoltak, futkostak, újságot olvastak, csak az utolsó fél órában kezdődött a nyűglődés.

Közben KisBlanka is elkészült, aki úgy döntött, stílust vált, és már nem olyan hajat akart mint Kispapáé, hanem mint Zitáé az oviból. (Pedig azért a Kipapáé is nagyon a helyén van ám!) Nagyon kis trendi hajat varázsolt neki a fodrásznéni, hátul felnyírva, oldalt, elől meghagyva, kis gombafazon. A frufruját nem engedte lenyírni a drága, hiszen "növeszti", de cserébe megígérte, hogy most már mindennap fel lehet tűzni csattal.

Borika nem egyezett bele a hajvágásba, így Kispapáék elnapolták a kérdést.

A Kispapa fellélegzett, hiszen így csak két csaj után kellet pengetnie.

Zsófi news 2.0

És ismét semmi sem úgy áll ill.fekszik, ahogy kéne. Na nem kell semmi drámaira gondolni, csak ez a Zsófi gyerek, habár még meg sem született, de már most alaposan megtáncoltatja drága szülei idegeit.

Az amniocentézistől kezdve a nyíló méhszáj és koraszülés paráig mindennel szembesültek Kispapáék, majd a 34. héten a totál beilleszkedett feje még jobban tetézte az izgalmakat. Úgy tűnt ezt már semmi nem űberelheti, egészen a mai napig.

Ma volt ugyanis a bizonyos 36.hetes, utolsó UH.

Zsófikával minden rendben, szép nagy csajszinak bizonyul, már 3200 g a becsült súlya, méretei szerint 1 héttel nagyobb a koránál.
De a fricska csak most jön: ahelyett hogy szépen fejjel lefele élvezné pocaklakóságának utolsó napjait, heteit, ahogy eddig tette, a kiscsaj úgy döntött, hiába illeszkedett már be, most mégis megfordult. És hogy még jobb legyen a helyzet, nem teljesen faros, inkább harántfekvéses. Ami azért parás egy kicsit az UH-t végző doktorbácsi szerint, mert ha elmenne a magzatvíz, előresodorhatja a köldökzsinórt, és az bizony nagy para, így Kismama kórházi bentlakásra kéne, hogy szoruljon. Idézem: "hiába laknak közel, ilyen esetben a kórházban sincs elég közelben az anyuka"...Hát nem túl bíztató.

Kismama doktorbácsija is kellően értetlenkedve állt az események előtt, így gyorsan megvizsgálta Kismamát, és jól megtapogatta a pocakját, hogyan is fekszik ez a baba.
Szerinte nem teljesen harántfekvéses, inkább ferde medencevégű (értsd: inkább a popsija van lejjebb, feje feljebb, olyan fél X pózban fekszik). Ez a köldökzsinór előreesés para esetén kedvezőbb, mert talán a lábai így kicsit fel tudják fogni, na meg ez nem igényel azonnali kórházi bentfekvést. Viszont más szempontból nem annyira jó, mert ha esetleg a fájások elkezdődnek, a kontrakciók ilyen esetben inkább felfele nyomnák a fejet, és teljesen farossá válhat. És akkor tuti a császár ebben a kórházban.

Szóval most így áll a helyzet. Egyelőre más teendő nincs, mint várni és nyüstölni Zsófikát, hogy legyen szíves visszafordulni.
1 hét múlva újabb ctg és doki vizit. Ha pedig bármi kis jel is jelentkezne, azonnal be kell menni a kórházba, nem szabad várni.

Kispapáék várják a tippeket, ötleteket, vajon hogyan is folytatódik ill. fejeződik be a Zsófi Saga. Na meg a drukkokat is.

Másnap

Délután K. Ábel és k. szülei ugrottak be egy kis morzsapartira, ami szintén jól sikerült. Blanka most Ábelt vitte be az ágyába, de hát ugye az övék már régi kapcsolat. Csak néha fel kell melegíteni. Majd szerepjáték gyanánt "moziba" is elmentek a gyerekek, a konyhába, persze Blanka a pult mögé ültette Borit, ők meg Ábellel a legjobb helyre csüccsenhetett. Állítólag A hercegnő és a békát nézték meg.

Mozi után kis pankráció Kispapával, Ábel léggitár bemutatója, majd Blanka és Ábel felcsaptak fodrásznak és egymás mamáját fésülgették.

Jól kezdődik.

After(xmas), before(new) pics

Szilveszter, vagy mi volt

A 2 ünnep közti hét csendesen telt, Kispapa "dógozott", a kiscsajok mamával nagymamáéknál és itthon pörögtek, és készültek a csütörtök esti fergeteg-partyra.

Eredetileg a Kispapa család látogatott volna el a messzi Esztergombába Suzuki Andrisékhoz, de mivel a Kismama doktor bácsija inkább az óvatosságra intette a kis családot, ezért a buli Budapestre tevődött át.

Suzuki Anyuka mindenféle finomsággal készült, szerencséjére (még inkább Kispaáék szerencséjére), a gyerekek pedig kaptak vicces állat-álarcokat, három percig életképes trombitát, és zenélős, világítós bisz-baszokat. Ment a pörgés rendesen, habár Nórika és Borika már korábban búcsút intett a társaságnak (nem bírták a piát), a nagyok 11 felé tértek nyugovóra. Andris egyébként jól elvolt a csajok társaságában, sőt. Blanka pl. főzött neki finom vacsit az új babakonyhában, felszolgálta a kisasztalnál, sőt, a csávót az ágyába is becsalta. Kiszólt Kispapának, "villany leo"... Kis csávó kis csaj ágyában, és alvás imitálás ... Sokba lesz még ez.

Időközben Borika is próbált részt venni az eseményekben, de Blankából kezdett előbújni az a bizonyos zöld szörnyeteg, és rögtön átvette az irányítást a gyerekszobában. Borika pl. nem ülhetett le Andris mellé, nem játszhattak együtt, és ha mégis úgy fordult a kocka, hogy Andris és Bori egyedül maradt a szobában, rendező Blanka rögtön közbelépett olyan akciókkal mint zum Beispiel (ugye az a német óra) "gyere ki Andris a nagyszobába, sütöttem csak neked tortát, 4 gyertya van rajta".

De azért sikerült lelki sérülések nélkül megúszni az estét.

A szülők is jól mulattak, bár olykor olykor a gyerekeket altató apukáknak és anyukáknak sikerült fél-fél órákra néha bealudni, de azért fél 2-ig bírták. Még Blanka baby keresztszülei is beugrottak. Egy kis sushi, némi pálinka csak az íze kedvéért, pezsgő, mert az kell, és a hangulat éjfél után a tetőfokra hágott. Olyananyira, hogy már a Bódi Guszti CD is bekerült a lejátszóba. Amire régen volt példa.

Reggel aztán a szemek hamar kipattantak, mert hiába New Year, meg minden, a gyerekek nem veszik ezt figyelembe.

Délelőtt még kis játszás, majd a Suzuki család Esztergom felé vette az irányt, Kispapáék pedig a kiscsajokkal együtt álomoszág felé. Amelynek tengerpartján.

BUÉK

Minden kedves olvasónak nagyon boldog Újévet kívánnak Kispapáék!

A beszámoló a szilveszteri partiról, képekkel megspékelve hamarosan következik!