Kismama hétfőn részt vett élete második és harmadik anyák napi ünnepségén az oviban. Idén még nem volt csoportműsor sem Boriéknál, sem Blankáéknál, mert ugye hivatalosan mindketten kiscsoportosak, pontosabban Bori mini csoportos, és náluk még csak az ölbe ülős, kettesben összebújós, vers elmondós, ajándék átadós történet létezik.
Borika egész hétvégén készült a hétfőre, és napjában legalább tízszer elmondta a mamának az "Az én szívem kisóra, szeretet a rugója" c, versikét. És a meglepi ajándékot is előre elmesélte...
Nem úgy mint Blanka, aki végig hallgatott az ajándékról, amit ugye "titok elmondani", és a versről is. De ő is várta a mamát.
Reggel még oviba menet volt egy kis vita a lányok részéről, hogy kihez is menjen be először a mama, de végül is Blankára esett a választás.
Kismama megérkezett, majd besétált a terembe. KisBlanka nagyon nagyon zavarban volt, látszott, hogy mindjárt elsírja magát, így a a vers nem került elmondásra. Blanka zavarában könnybe lábadt szemmel odaadta az ajándékot. Ami nem volt más, mint egy nagyon szép karkötő, amit a Kispapával készítettek együtt az oviban megrendezett Apák délutánján, még 2 hete. Mikor a Kismama kérdezte, miért nem akarta elmondania verset, azt mondta hogy nagyon izgult. No de ezzel nincs is semmi baj.
Borika is nagyon zavarban volt, a verset nyilvánosan ő sem mondta el, és a mama vállába fúrta az arcát, nem is nézett fel. De aztán ő is odaadta a kis virágot és a kézlenyomatát, amit együtt készítettek az óvónénikkel. Amint Borika és Mama kiléptek a teremből, rögtön szavalt persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése