Éjjel-Nappali Fogászat (J+J Dent) - gyerekkel ide ne

Adódott, hogy Kismamának fájt picit a foga. Kellett várni pár napot, míg végül is sikerült úgy rendezni, szervezni, hogy a kötelezettségeket, kis pihiket, utazásokat letudva Kispapa el tudja fuvarozni a nem túl drága, de nem olcsó, nem túl messzi, ráadásul éjjel-nappal nyitva tartó, hiper szuper(-nek tűnő) fogászathoz.

Vasárnap este fél 6. Kismama kiszáll a Ferenciek terén, Kispapa három csajszival megy tovább a terepjáróval kicsi kocsival, próbál helyet találni, miközben a Blanka azon parázik, hogy ez túl messzi lesz, és sokat kell majd gyalogolni... Persze hely a belvárosban nincs, aztán mégis, az egykori Ibolya presszó - ki ismeri? - közelében. Persze csak egy kispolskinak van hely, a verda picit nagyobb, nem sokkal. Éppen sikerül.

Kismama közben már kapott egy kokit, sallert injekciót, mire Kispapa a három kiscsajszival valahogyan odaért a színházba készülő értelmiségi pár, hajléktalan-alkesz és betépett olasz fiatalok között a híres, újonnan nyílt intézménybe. (A nyitólapon Kispapáék nem lesznek rajta...) Kismamát szépen ügyesen el is látták, ügyes volt ő maga is, csak aztán jött az ötlet, hogy esetleg Blankának is megnézettessék a fogát. Kellett volna egy másik szakvélemény a felhelyezett sín, illetve a kipottyant fogak alatti nihil (vannak-e fogcsírák) okán.

Nem sikerült igazán. Blanka kissé aggódó típus, mint talán kiderült már eddig is. Mikor mondta a doktor néni (akiről Kispapáék számára kiderült, hogy "állítólag kisgyerekorvos", hogy le kellene fényképezni (röntgen) a fogát, a Blanka kétségbe esett. Kispapa győzködte 20 percet ("nem fáj, csak egy fénykép, Kispapának is volt, te is csináltál fényképet, nem fájt, meg kell találni a fognyűvő manókat, nem kapsz bazmeg semmit a Mikulástól..."), lassan kicsit megnyugodott (főleg az utolsó érvre).  Kismama is adott neki lelki fröccsöt.

Az első próba teljes kudarc. A gépet le kell engedni, az asszisztens még megértően somolyog, a doktor néni kissé fáradtnak tűnik (de 4000-ért leszarom). Fél perc után lefújják az akciót, ha mozog az arc (sír és retteg a kiscsaj, akit egy mini szobában egyedül kellett hagyni egy félelmetes, mozgó géppel...), nem lesz jó a röntgen. Villany leo, Kispapa, mindenki kilép. Nem sikerül.
Blanka győzködés, még egy próba. Kudarc, szegény nagyon fél, de mégis meg kellene csinálni, hogy később "ne kelljen szuri, hogy a fognyűvő manókat megtalálja a doktor néni". Újabb lelki fröccsök, de a gyerekdoktor néni már teljesen szkeptikus, "ez úgysem fog menni". Az asszisztens egy-egy szóval igyekszik nyugtatni a Blankát, de a "szakember" egy kedves szóval sem illeti, nem nyugtatja, nem ígér neki matricát, bármit. Beül a hello-goodbye-manager mellé, íratja a számlát (Kismama kezelése után), és néz üveges szemekkel. Kispapának szinte könyörögnie kell (egy kibaszott non-stop magánrendelésen, ahol senki nem várakozik egyébként), hogy még egy esélyt, lécci... Hátha Kispapáék még meg tudják győzni a Blankát, hogy most kellene ezt a kis fényképet megcsinálni.

Nagy nehezen köszi, megkapják Kispapáék (először két hét mulvára kapott a Blanka a "non-stop" helyen új időpontot). De ez szinte kegy, könyörögnie kellett érte a Kispapának. Blanka szegény magához képest hatalmas erőt vett magán, és beült a helyre, de közben az asszisztens és a doktor néni is beszólt neki, hogy "Blanka csak úgy tudjuk megcsinálni, ha nem sírsz, ha egy könnycseppet is látunk, befejezzük". Persze tényszerűleg így lehet, de talán egy öt éves gyereknek ezt másképpen kellene kommunikálni.

Pláne egy gyerekfogorvosnak.

A röntgen félig sikerült, félig nem. Lent - ahol kipottyant Blankának már két foga - ott figyelnek a kis fogcsírák, tehát ottan kijönnek majd a fogai. A fenti fogsor elmosódott a szipogás miatt.

Gyerekkel ide ne. Az állami, darazsas (darázs jelmezes) fogdoktornéni, mégha kicsit bolondosnak tűnik is, 1000-szer jobb.  

De hazafelé legalább a kocsival már könnyebb volt kiállni.