mindenhol jó, de a legjobb itthon

Ma hazatérhetett végre Kismama és Zsófika a kórházból. Persze, nem volt egy egyszerű menet, mert az utolsó pillanatig rezgett a léc a mai hazamenetel miatt, ugyanis Zsófika besárgult.

Annak ellenére, hogy 2 napja non stop cicin lógott, és nem is kis mennyiségeket vett magához. Érdekes, hogy a 3 gyerekünk közt Ő volt az első, aki ilyet produkált

Végül nem volt para, szegénykét jól fejen szúrták a bilirubin érték miatt, de az szerencsére nem volt nagyon kóros, így zöld utat kaptak a csajok.

Kispapa pedig az okos, lelkes nővérkéket felpakolta, és együtt hazahozták őket. Nagy volt az öröm a részükről, különösen Blanka nagyon lelkes. Bármikor sír, vigasztalja, simogatja, pelenkázza, igazi gondos nővérke.

A kórházi napok egész kibírhatóak voltak, bár az utolsó éjszakán már kapott szobatársként egy ikres anyukát a Kismama, de állítólag nem volt nagy sírás éjjel. Zsófika 3 óránként kelt stabilan, szopizott és aludt tovább. De azért Kismama eléggé kivan, a bent töltött éjszakák alatt összesen aludt vagy 8 órát.

Ma reggel 6kor, a szokásos reggeli nővérke ébresztéskor az egyik nővér a következő szavakkkal köszöntötte a Kismamát: "anyuka, jó reggelt, dagad a gyereke". Kismama totál nem volt képben,nem is értette, hogy miről beszélnek, hisz Zsófi egész éjjel mellette volt, de már kezdett megijedni, hogy ödémásodik, vagy mi.

Erre kiderült, hogy Zsófika kivívta magának azt a címet, hogy ő lett az első baba az osztályon, aki nagyobb súllyal megy haza, mint a születési súlya, dagad=hízni kezdett. Mondjuk Kismama nem is csodálkozott ezen, mert hála Istennek a teje nagyon gyorsan beindult, és azóta a kiscsaj lelkesen szopizik, szopizna éjjel nappal. És elég rendes mennyiségeket. De tényleg 3600 g-mal jött haza, és 3550-el született.

Szóval elkezdtük a nagycsaládos életünket, most pár napig 5-ösben, Blanka se megy oviba, Kispapa se a dolgozóba.