Boldog, békés

Minden egyes ismerősömnek, barátomnak, rajongónak - elsősorban a kiscsávóknak - családtagjaimnak békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! Blanka

U.I. Köszönet a Kispapa nevű fickónak, hogy e bejegyzás erejéig beleírhattam a nagyszerű blogjába!

Oson a foson

Az egész család átosont rajt. Bizony a foson.

Először a mama lett rosszul, aztán egyre inkább, olyannyira, hogy már a Kispapát sem hagyta szépen aludni. Szegényke. Mármint a kismama. Erős hányingerrel indult, majd jó sok folyós cuccal folyatódott. The show must go on.

Úgyhogy szegény kiscsajszi is elkapta, nem mintha lelkileg nagyon megrázta volna a dolog. Csak egyre többször lett tele a pelus ezzel az izével, egyre több fogyott belőle, s olykor a kiságyra is jutott, na meg a rucikra. Folyton folyvást. Eddig a kakilással voltak bibik – nehezen jött ki a cucc –, most meg íme a másik VÉGlet. A folyós.

De a kiscsajszi mindeközben ugyanúgy rötyög, néz, kacarászik, örül, itakdalse. Mintha misem.

Azért pár nap elteltével, végül is ma délelőtt, a mamája elvitte a doki nénihez, aki meg azt mondta, hogy hát mintha már a kiszáradás apró jelei lennének a bőrén. Úgyhogy sokat inni, többször enni. Csak hát azt sem igen akar. Valamiért.

De mindeközben rejtelmesen mosolyog a kis Mona Blanka Lisa. (Azé’ az én lányom szebb, mint az a nőci, to be honest…)

De már talán lassan vége a fosásnak.

A ravasz csirke, az ágy és a két fütsölgő fityegő

Orrszívózás kikipálva. Reméljük, egy időre legalábbis vége. De meglepő módon a kiscsajszi a hangtól nincs is annyira oda. Meg jól el is játsszik ezzel a nagyszerű ketyerével. Mármint az orrszívó-porszívóval. Csak együtt a kettő a közelébe, működés közben, ne kerüljön. Aztat nem bírja.

Nemrégóta csirkehusit is kap. Mama ügyesen megpárolta, belekevert valamit a kis boszorkánykonyhájából és lefagyasztotta. A jégkocka tartóba. Úgyhogy most vigyázni kell, nehogy egy csirkehusis jégkocka kerüljön a finom kis italkákba.

Már hasról hátra is sikerült néha fordulni. Igaz, valahogy mindig úgy, hogy ha azt a Kispapával sikerült abszolválni, a mama akkor mindig lemaradt róla. És amikor újra próbáltuk megmutatni, már nem ment. Pedig ma reggel is összejött a kiskacsával. Amit egyébként könnyen tele lehet pumpálni nyállal. És akkor szörcsög. (Lehet, hogy néha a kiskacsát is ki kell majd orrszívó-porszívózni?)

A mama nemrég picit element, estefelé van. Jórég nem volt ilyen. A kiscsajszi bekerült a pici ágyába, egy darabig siránkozott, de most már aluszik. Most van neki az alvóideje.

Ja, ágy. Újabb hatalmasat léptünk az evolúció létrájának fejlődési fokán. Igaz, lefelé. Ugyanis lejjebb került egy fokkal a kiscsajszi ágyában a szivacs, vagy mi. Merthogy már forog, meg néha elég furcsa pozicióban fekszik reggelre az ágyikóban, úgyhogy a tanács úgy döntött, lejjebb kell tenni a matracot. Hogyha felállna, ki ne essen. Nem mintha fel akarna állni. De ki tudja. Jó az fekve. A Kispapa jól megizzadt, mire sikerült lejjebb tenni. De a lényeg: fejlődünk.

Azzal, hogy lejjebb került az ágyikó, egy új, nehezen megoldható probléma is felmerült. Így ugyanis a kiscsajszi nem éri el azt a fityegő izét az ágyikója felett. S ha valami nincs új, ahogyan a kis Blanka szeretné, akkor hamar sírás van. Szóval vagy nem fityeg ottan, vagy a kezében markolássza.

Mindjárt itt az első Karácsony.

Nátha

Az elmúlt napokban a fikával, takonnyal küzdött a kiscsajszi. Ezáltal a Kispapa és becses neje is. De elsősorban persze a szegény kis Blanka.

Hétfőn kezdődött, azt csak nem akart abba maradni. Eleinte tüszögés, hapcikázás, de csak úgy kiscsajszisan. Aztán kezdett lógni a kis taknyocska is. Majd csorogni. Bele a pici szájába, még talán fincsi is volt. Nem mintha a Kispapa tudná, milyen íze van. Azért a kostolásig nem jutottunk.

De tűrte. Hellyel-közzel. Kis lázacska is volt. De most már talán nincs.

A kis Blanka közben meg szinte ugyanúgy élte pici életét, mint eddig. Nem volt sokkal több nyűszi, se panaszkodás. Csak amikor a porszívó hangja felcsendüllt. Akit a porszívó füstje megcsapott.

Orrszívó-porszívó. Aki ezt kitalálta, egyfelől Nobelt érdemel, másfelől meg egy XXXX állat. Aki ilyen kínzásokra képes. S általa mi is.

Hogyan zajlik?

A Mama ölében fekszik a kiscsaj. Mit sem sejtve. Az orrából lóg a dzsúz. A Kispapa bedugja a porszívót, a motor felpörög. A Kispapa a lába közé szorítja a porszívó csövét, miközben a kezével lefogja tulajdon kiscsajsziját, aki már bömböl. A Mama meg csak szíjja. Ügyesen. A Kispapa meg közben igyekszik a kis Blankának megmagyarázni: ettől jobb lesz, hiszen tudja majd az ujját - a két középsőt - szopni anélkül, hogy megfulladna.

Barbárok. De legalább jut egy kis O2 odabe.

Mikulás Blanka

Bizony, itt is járt, nálunk is járt a Mikulás. De lelepleztük. Csak Önöknek, csak most. Soha nem látott, be nem mutatott felvételek az Igazi Mikulásaról. Mert csak egy van. És nem Finnországban, ahogyan a médijja sulykolni akarja. Egy. És az a miénk. Beeeeeeeeee.

1. Ezen a képen jól látszik, először csak ledőlt kicsit, véletlenül éppen a szoptatós fotelban keresett pihenyőhelyet. Érthető. Nehéz napja volt. Egész éjszaka vinni a sok idétlen, vihogó, kakiló, pisilő, visító, örjöngő kicsajnak és kiscsávónak a csokikat, ajándékokat. S közben mosolyogni is hozzá. Nem egy könnyű meló. Még akkor sem, ha évenként egy napos.

2. Már éppen a Kispapa is kezdett elbizonytalanodni - igen, a fényképezőgép mögött -, hogy ez lehet, hogy mégis csak valami trükk? S valaki megbújik ama nagy szakáll mögött? Nehéz kérdés. De hamarosan fény derült rá. Lehullt a lepel, pontosabban a szakáll. Szegényke lelepleződött. Először nem tudta, hogy mihez kezdjen. Sztárokhoz méltón egy kis mosolyt erőltetett az arcára.

3. Elbizonytalanodott. Hogy most akkor a mama nevű csaj, meg a Kispapa nevű fickó tényleg nem tudják, hogy ő ki is? Hogy ő nem a Mikulás? Hanem a pici Blanka. "Igen. Tényleg én vagyok az". Már majdnem sírt. De aztán inkább röhögött egy nagyott. (Nekünk persze nem hozott semmit.)

Szóval hozzánk is eljött a Mikulás. Valakit le is lepleztünk. De nem úgy, ahogy Önök a bevezetőben, a felkonfban sejthették. Igaz is volt, meg nem is. Ahogyan az egész Mikulás sztori.

A Mikulás legyen veletek.

Fogmanó

Mostanság nagyon nyűgös a kiscsajszi, de szerencsére még ezt is azért konszolidált keretek közt teszi. Néha ordibál egyet-kettőt, s esténként mintha hangosabban karattyolna. Lehet, hogy valami fogszerű képződmény kezdte meg működését apró szájacskájának valamely apró szegletében.

A kismama állítólag már lát is valami kis fehérséget ottan bent, alul, a Kispapa bólint, de azért bizonytalan. De biztos igazuk van: az egyik csajszi mondja, hogy ott van, a másik ordít valamit.

A Kispapa most azon kezdett el aggódni, hogy az a bizonyos fog azért ha jön is, nehogy már vízszintesen, tehát kilencven fokkal elfordulva jöjjön már ki. Meg egyébként is, reméljük nem valami kapafogú banya lesz. De szerencsére – remélhetőleg – erre kevés az esély.

Valaki a minap azt mondta, hogy volt valami olyasmi babona valamely bölcs népnél, hogyha felül nőtt ki először a baba foga, az valami rosszat, rontást jelent. Ezt elkerülendő, az örök vadászmezőkre küldték a kisbabát.

Reméljük nem felül jön ki. A fog. Illetve, hogy ez a bölcs törzs jó messzire van innen. Nem mintha babonásak lennénk.

Fél év

Hát igen, a fél év nagy idő. Fél év alatt az ember elvégez egy szemesztert, jobb estben ingyé, ennyi idő alatt megtanul vezetni, elkészít egy lemezt, körbeutazhatja a földet, felkészülhet egy űrutazásra, a medvék meg például ez idő alatt jól kialusszák magukat.

Hát igen, fél év nagy idő. Egy kis ázott, nyúzott, kicsit ráncos kis fiókából hatalmas griff nőhet, s egy apró, pici törékeny, ráncos kiscsajból érdeklődő, gyümölcsöt evő, akarattal is bíró, össze-vissza zagyváló kiscsaj válhat.

A kiscsaj jobbra erősen fordul, balra nem annyira, hasról hátra meg még pláne nem. Kis féreg-szerű kúszómozgás kezd alakulni, de ez inkább csak egyhelyben megy, egyelőre.

Nézelődik, érdeklődik, figyel, kis agyában jegyzetel.

A legjobb haverja a Pampers-víziló, totális függés azért szerencsére nincs, más kis szőrmók is bármikor megfelel.

Kicsi szájában alul mintha apró fehérségek jelentkeznének, tömi is a szájába a cuccokat.

Minden érdekes, pláne az, ami nem az övé.

Érdekes a papa újságja, na meg a papa zsebe, már most igyekszik kivenni belőle, amit lehet.

Öltözködni utál, a sapka is a nagy ellenség közé tartozik. Zokni, cipő mehet, ám fejen keresztül azért már küzdeni kell az öltözködéssel. Kedvenc ruci nincs.

Kedven kaja sincs, bármi jöhet, szinte. Tejci, gyümi.

Egyébként úgy szeretünk, ahogy vagy.

Blanka menni Wien

„Én életemben először 35 évesen utaztam külföldre” – mondta a kicsi Blanka egyik nagymamája. Na nem irigykedve, csak úgy megjegyezte. Ma a másik nagymami is mondotta, hogy ő is igencsak később került először a nemes határaink túlsó felére.

A kiscsajszi meg már majdnem 6 hónaposan járt Bécsben. A fejlődés megállíthatatlan, a távolságok lerövidülnek, a gazdaság meg egyébként is dübörög.

A nagy utazás pénteken délután három körül kezdődött: a csajoknak persze volt egy csomó táskája, sok kicsi zacskója, pohárkája, és persze babakocsija. Kispapa egy hátizsákkal készült a kb. két napos bécsi útnak. Útitársunk is akadt, az anyósülésen egy híres, magyar származású bécsi fotós kedvese, aki egyébként egy híres magyar iskola híres tanárnénije, csücsült. Az út végül is kicsit elhúzódott: először félúton ömlött a fél liter tea a kiscsajra, mert rosszul záródott a cumi teteje. Ahogyan a nagy könyvben meg van írva: mindenhová folyt, de elsősorban a kiscsaj rucijára és az autósülésébe. Ordítás, de folyamatosan, majd egy hatalmas kaki maki is kifigyelt. A tisztába tevés a Kispapára hárult az anyósülésen, a leállósávban. Röpke fél óra alatt sikerült túllendülni a problémán.

Aztán jött a „pisilni kell”-effektus, újabb pihi, persze a kiscsaj is szeretett volna valamit enni, kapott is egy kis cickót mamától.

Hogy ne legyen olyan egyszerű, az autópályáról rossz helyen sikerült lekanyarodni, úgyhogy még egy plusz fél óra, s már ott is voltunk a kis Blanka nagybácsijánál Bécsben. Este a kiscsajszi hamar kifeküdt.

Szombaton a fiúk bevásároltak a Naschmarkt-on, meg még egy-két helyen, barkácsoltak egy kicsit, míg a csajszik sétálni mentek, na meg kicsit vásárolgatni. Ezen az estén gyújtották meg először a Rathausplatz-on a karácsonyi világítást, s állították fel a 132 éves, óriási fenyőt. Forró bor, puncs, tömeg, a feelingben a kis Blanka is megmerült. Este, ha már Bécs, ettünk nagyon finom – házi – nyíregyházi töltött káposztát, úgy paradicsomosan, ala Zsuzsi.

Vasárnap unokatesó-látogatás, a kis Levi nagyon odavolt a kiscsajért, aki elég hamar inkább azért még aludt egy picit.

Egy újabb finom kajálás után indulás, ezúttal a mama vezetett hazafelé. A hátsó ülésen semmi említeni való esemény nem történt. Na jó, egy kis üvöltés volt a sötétben, de miután a Kispapa „gyönyörű” hangján énekelget neki, a kis Blanka inkább úgy gondolta, jobb lesz elaludni. Vagy csak tettetni az alvást.

Haverok, buli, Blanka

Mivel a Kispapa egyre inkább közeledik a harmadik X-felé, a kis Blanka és mamája úgy gondolták, hogy meglepik. Hát volt is meglepődés, csak annyira nem láccott. De azért jól sikerült.

Semmiféle előjelek nem voltak, de valahogyan volt valami a levegőben pénteken. Úgy minden klappolt, úgyahogy rend is volt, estére mindenki szépen kiöltözött. A kiscsajszi olyan kis izgatottnak tűnt, hogy a Kispapa figyelmét elterelje, még mintha balra is fordult volna, eddig ugyanis inkább jobbos, mert bal kezes, de kezd kicsit bonyolulttá válni… Szóval elvolt, szokásos.

Aztán lassan fektetés, mondta is a mama, hogy tegyük le a kiscsajszit, mert jön a rendelt kajcsi. Csak merthogy neki nem lett volna ideje, meg ilyenek. Aztán csöngetnek is, a kukucskálón kiles az óvatos Kispapa, ahol is lát egy hatalmas pizzát, s mellette egy Csubakka-sapkás, szőrős embernek látszó élőlényt. Ráadásul ismerős is volt, közelről.

Szóval egy jó kis meglepi party kerekedett, jó pár emberkével, egy kis Pupákkal, meg egy-két virtuális bejelentkezővel. Persze a buliból a kis Blanka sem szeretett volna kimaradni, úgyhogy pár percet még a társasággal töltött (úgy keresztapásan, kimérten a szemüveg mögül nézve, két ujjal a szájában: "Eljössz a házamba..."), az új vagesz napszemcsijében.

Aztán húzta a lóbőrt a gyerekszobában, együtt a kis Pupákkal, akiről egyébként tudni kell, hogy alig három hónapos, de több mint hét kiló.

Bent durmolás (azért a Kispapa olykor csekkolt, hogy nincs e odabent morális válság), kint zenés, enyhén táncos összejövetel harmincasoknak a gyönyörűséges, s egyébként sokkal fiatalabb mamával.

Vér, (Kispapa) verejték, (No) könnyek

„Ez a gyerek egy picit sápadt” – mondja a doktor néni, s megpendítette, hogy lehet, hogy csekkolni kellene a kiscsajszi vérét. Na azért nem esett ott helyben a nyakának, hanem kaptunk egy jó kis beutalót vérvételre. Hát a Kispapát már ekkor verni kezdte a víz. Annyira az a tűs dolog nem jön be…

Szerencsére nem kellett messzire menni, de azért jó korán. Nem mintha nem érnénk rá egy kicsit jobban mostanság, de azért nyolcra berendelni egy kisbabát és kis szüleit, az mégiscsak sok! Új törvény kell: vérvétel csak tíz után!

Már gyülekeznek a kiscsávók, kiscsajok a rendelő előtt, van, aki tudja mi vár rá, van, aki csak reménykedik benne, hogy bent mégsem egy nagy kövér néni áll kezében hatalmas tűvel. De igen. No hope. Nincs remény, nincs megoldás. Bent AZ van.

S ezzel hamarost mi is szembesülünk, ugyanakkor a kiscsajszin semmi sem látszik. Rötyög, mosolyog, nézelődik. Ül a kismama kezében, pici karján feltűrve a ruci, a nővérke nénire meg csak rötyög. Az meg szúr, Kispapa elfordul, várja a kétségbeesett ordítást, de csönd. És mosoly.

A pici kézfejébe szúrt tűt mintha észre sem venné, meg sem érezné. A nővérke néni el van ájulva a babától, milyen jó gyerek, ilyen babát holnap is szívesen megszúr… Persze. Karácsonyra viszünk neki tűpárnát.

Pár nappal később szerencsére kiderült, minden rendben, a vér királyi. Nemes.

Itt van a tél, itt van…

Ahogyan az lenni szok, s elérkezik az első kis zimankó, mindenki megfázik, a Kispapa pedig mindig büszke, hogy ő ezúttal is megúszta. Aztán akkor jön a takony, meg egyebek, amikor már mindenki tiszta. Aztán persze a kismamának is jutott belőle. Maradt a remény, hogy a kiscsaj megússza. De nem. De azért túlélte. Már túl is vagyunk rajt.

Az orrszívó porszívózást már kevésbé viselte jól a kiscsaj. (Persze már hónapok óta megvan a ketyere, csak eddig szerencsére porosodhatott a szekrényben.) Eleinte próbáltuk szoktatni a porszívó rendkívül csábító hangjához, a füle mellett szíttuk a porcicákat, hadd szokja. Csak hát idővel azért rájött a kiscsaj, hogy ha már az az átlátszó, műanyag csőszerű képződmény rákerül a porszívó csövére, akkor annak a másik vége már az orrában köt ki. Úgyhogy kemény férfikéz kell, és finom női. De ez már a múlt. Egyelőre.

Azóta bármikor előkerül a porszívó, a kis Blanka homlokán megjelennek az első izzadságcseppek…

És hát a zimankóval jár az öltözködés. Ami – meglepő módon – most még inkább nyűg, mint öröm (mondjuk ezt a szokást tizenéves korára és afölött is megőrizhetné a Kispapa pénztárcája kedvéért…), rinya és ordítás, pláne ha az a nagy kék vagy éppen az a nagy rózsaszív vastag valami kerül rá.

Aztán pár perc múlva a kis kocsijában már húzza is a lóbőrt…

Koszmó Girl

Eddig a Kispapa nemigen tudta, hogy van olyan, hogy koszmó, maximum, csak Cosmo girl-ökről hallott, akik nap mint nap nyaggatják a mai napig, de hát egy tisztességes Kispapa az ilyenre nem is emeli fel a tekintetét, miközben tolja a babakocsit és értelmetlenül gügyög egyetlen lányának. Na jó, lehet, hogy nem is így van...

Szóval koszmó, vagy mi. Azaz: „jellegzetes szürkés-sárgás zsíros, pikkelyes, olykor vaskos pörköt (mit???) képző felrakódás, hámlás főként a hajas fejbőrön és a szemöldök környékén alakul ki.
Sem a betegség kiváltó okát, sem a faggyúmirigyek szerepét nem ismerjük ebben a folyamatban. Jelenleg úgy tűnik, hogy nem gombás fertőzés, és nem is allergiás eredetű probléma.” Na, szóval valami ilyesmi. Koszmó Girl lett a kiscsajszi is.

Először sokan javasolták, hogy olajjal kell bekenni a pici fejét fürci előtt, aztán "hajrá" – a szó szoros értelmében –, egy kicsit rajta hagyni, majd alaposan lemosni. Hát ez nemigen ment, mármint nemigen hatott, úgyhogy jött egy csodaszer, persze nem ingyé’, egy jó kis spanyol cucc. (A spanyol kiscsajok és kiscsávók arányaiban még inkább koszmósak? És tényleg: van Koszmó Boy is?)

Úgyhogy aztán lassan elbúcsúzunk a koszmó léttől...

Köszi, köszi

Ezzúton is kösöznet a sok-sok névnapi üdvözletért, íme néhány, amelyet innen-onnan kapott a kiscsajszi:

-Ő például a lekitárs, Balázs, aki kis virággal is készült: "Blankának soxeretettel!"


-Happy Blanka napot kivanunk!!! - Nora&Attila
-Blankus! Neked pedig nagyon sok boldog névnapot!!! - Muszma-Boldog névnapot Blankának!! - Ani
-Isten èltesse a Blankàkat!!! - Stefffii
-És hogy milyen lyukas az agyam:BOLDOG NÉVNAPOT BLANKA! - Dundiégó
-Blankának és Nicnek mi is sok boldogságot kívánunk! - Szeee
-Eloszor is sok boldogsagot Blankanak,es koszi a koszontoket Nic neveben!!!!!!!!! - Zitarobi
-Blanka- baba! Boldog Névnapot kívánok! Isten éltessen sokáig! - Benedek4
-Boldog névnapot a kis Blankának!! - Falatkaa
-Boldog-boldog-boldog névnapot Blankának!!! - Kriszta
-Boldog névnapot, Blanka! - Borsó
-Blankáknak nagyon boldog névnapot kívánunk!!! - Sziltündi
-Blankának pedig millió puszi névnapja alkalmából! - Kiskrumpli
-Boldog névnapot a kicsi Blankának! - Minnie

Szóval köszönet a "sok-sok mindenért", elnézést, ha valakit a figyelmetlen Kispapa kihagyott volna...

Nevenap

Ma bizony Blanka napja van, azaz a kiscsajszi életének első nevenapját ünnepeljük. Ki így, ki úgy: ő többnyire ugyanúgy, mint a többi napon. Nem hiszem, hogy tudatában lenne, milyen nagy nap is a mai.

A Blanka egyébként a középkori latin „Blanca” névből származik, ez viszont a germán „blank” szóból, amelynek jelentése tiszta, fényes, illetve ragyogó, tiszta. Hát még jó. Hiába a kiscsávók itten jobbra-balra, messze délre, tiszta a csaj. Mint a hó.

A Blanka védőszentje Szent Blanka spanyol királylány, francia királynő, aki X. Szent Lajos király édesanyja. Szent Blanka nagyon bőkezű és jószívű asszony volt. (Fiatalemberek: ezt nem kihasználni!!! Reméljük amúgy, hogy e jó szokását úgy jó 30 év múlva is megtartja, és gondol akkor majd a Kispapára is…) Minden útjába kerülő rászorulónak adományozott valamit. (Egy-két csóringer kiscsávó azért néha kaphat egy-egy alig használt pelust vagy szétrágott csörgőt.) Szent Blanka fia úgy vett részt ebben a jótékonykodásban, hogy állandóan figyelte és fel-feltöltötte édesanyja kincstárát. (Na egy ilyen unokát szívesen látunk…)

És hát a becézés, rengeteg hülyeséget talált a Kispapa, zum Beispiel: Blankácska, Blani(ka), Blankuci, Blankesz, Blanyus, Blanyek, Blankus, Blans, Blancsa, Blanek, Blani, Blankuci, Blancsi, Kuci… Hát ez a Kuci a csúcs. Asszem. Rokon név pedig Bianka.

Blanka névnap van még augusztus 10-én és december 1-én, úgyhogy akkor is szívesen várjuk a szép szavak mellett a kicsi, de drága ajándékokat…

Taposóakna

Vasárnap nagy buli volt az uncsitesóknál, ahol négy kiscsávó nyüzsög elméletileg, és hát gyakorlatilag is. A hét hónapostól a kilenc évesig. Csak hát jött a taposóakna. De néha előfordul.

Történt ugyanis, hogy az igencsak ízletes ebéd után a nagyszobában a család különböző tagjai a legkülönbözőbb kényelmi pozíciót igyekeztek felvenni, mondani sem kell a Kispapa résen volt, úgyhogy hamar megszerezte a legjobb helyet a kanapén. Mivel a kis Blanka mamája kicsit parázott, mert nem volt légzésfigyelő, azért a kiscsajszi is velünk maradt, a földre raktuk, takarókra, s a kismama elé is ült, úgy nézve az egykori családi, amerikai road movie-t.

Aztán jött a para. Az egyik szegény kiscsávó elindult – azt már csak ő tudja, milyen apró érvek vezérelték – Kispapa felé, csakhogy nem vette észre, hogy ott fekszik a kis Blanka, és jól belelépett a pocakjába. Illetve, hogy mennyire, azt nem tudni, de Kispapa és a nagypapi ahogyan tudta, félrelökre szegény kiscsávót, aki maga is nagyon megijedt. Szegényke.

A kiscsajszi is megijedt, sírt is rendesen, de szerencsére nem látszott, hogy bármi is történt volna. De az anyukájában, joggal, merültek fel sorra a kérdések, mi van, ha… És hát ezekre megnyugtató válaszok nem érkeztek az orvosos családtól.

Úgyhogy pár órával később, biztos, ami biztos, a forradalom előestéjén bevittük kis Blankát az ügyeletes kórházba, ahol tobzódtak a sérült, törött vagy éppen vágott kezű, arcú kiscsávók – azért valószínű nem a forradalom okozta sérülések voltak ezek – miközben a kiscsajszi csak röhicskélt a Pókvirágjára.

Szerencsére hamar kiderült, semmi gond, semmi belső sérülés, semmi para, nem sérült a lép, nem szakad a máj. Az ügyeletes orvos azonban nagyon megdicsérte a kismamát, hogy bevittük a kiscsajt. Biztos, ami biztos.

Azok a bizonyos lelkitársak...

And the Oscar goes to… (És az Oscar-t kapja…)

Megtörtént a csoda, a kis lustaság ma megfordult! Hátról hasra. Na de ne szaladjunk a dolgok elibe. Szépen tekintsük át pontról pontra. Hogy s miként is vala.

Ezen reggel is szinte ugyanúgy indult, mint a többi. („N. Blanka és szülei, akkor még nem sejtették”… – vehetnénk RTL Fókuszosra a stílust, de ettől most is eltekintünk.) Szóval, a kiscsajszi úgy hét körül követelte a gyomrába és a szájába valót, majd visszaaludt. Fél kilenc környékén aztán már úgy vélte, elég lesz a csendes nézelődésből a rácsok közt.

Ekkor röpke percekre a Kispapa felügyelete alá került, majd egyenest a tapilapokra, vagy mikre. Kispapa ekkor megpróbált olvasgatni, majd az az érzése támadt, mintha a kiscsajszi mozgolódna, szinte meg is fordulna. Legalábbis hajszálak választanák el tőle.

Ezen sejtelmét meg is osztotta Kismamával, aki valószínűleg úgy gondolta, a kedves, aranyos, empatikus, … Kispapa újfent azzal próbálkozik, hogy megnyugtassa őt, hogy felesleges aggódni, előbb-utóbb csak megfordul a kiscsaj, mielőtt neurológushoz kerülne… Úgyhogy ennyiben is maradt a dolog, Kispapa vállat vont, s a fürdőszobába vonult, hogy megigazítsa „toaletjét”, majd dolgára induljék.

Pár óra hatásszünet, majd éppen érkezik hazafelé a Kispapa, amikor is hangos örömujjongást vélt felfedezni a nagyszobából: „Megfordult! Megfordult!”A Kismama és a kis Blanka egymás mellett feküdtek, ki így, ki úgy.

De megfordult, mármint a kis Blanka. Egyszerűen, lazán, ahogyan kell. Néha azért még kicsit küzd az elemekkel, illetve kis jobb kezének kihúzásával hatalmas felsőteste alól, de azért hellyel-közel működik a dolog. Ma estig jó párszor megismételte ezen tevékenységét, tehát nem egyedi esetről van szó. (Pláne úgy nem egyedi, hogy egy kis lelki társunk is akadt, úgy kb. 230 km-nyire, dél felé…Balázs ugyanis hasonló cipőben járt – lehet, hogy a „cipőben jár” kifejezés azért kicsit túlzás -, szintén nem akart fordulni, de ahogyan Balázs, illetve Blanka szülei a blogokon kibeszélték e problémát, kis teremtmények rögtön „léptek”…)

„Pörög, forog az öreg vekker, olyan mint egy black and decker…” – ahogyan a híres dalszöveg tartja, hellyel-közzel.

Tehát a Kispapa büszkén kijelentheti: ő már bizony reggel megmondta.

Most azonban egy újabb dolog merült ám fel: hogyan fog visszafordulni???
Pláne éjszaka, egyedül a kiságyában???
Fél óránként kelni fog…
Megfordul, sír…
Belenyomja a fejét a lepedőbe és megfullad…
…mert ugyebár az a bizonyos mozgás meg kimaradt: mármint a hason fekvős, kézzel kinyomós.
Anélkül meg…

És még hol az érettségi.

No forgás at all

Újabb korszak, újabb para. Mikor fordul már meg ez a lusta kiscsajszi? Na és ki parázik, na ki? A megfejtéseket emelt díjas telefonszámunkra várjuk, amelyből befolyó összeget a Kispapa számlájára utaljuk át, szabad – értsd zenei CD, film DVD, mélynyomó, nem pedig pelus, párásító, babaruci… – felhasználásra

Az oldalra fordulás már lazán megy, márhogyha éppen van kedv hozzá, de itten megrekedtünk. Oldalra fordul a kiscsaj, kicsit megáll, majd, mint aki jól végezte dolgát, visszahuppan (habár lehet, hogy a huppan túl erős kifejezés). Érkeznek a jobbnál jobb tippek, például pelust kell alá tenni, és azzal segíteni a forgást…, vagy melléfeküdni és úgy inspirálni…, vagy kicsit oldalról, hátulról rásegíteni…

A legmegnyugtatóbb „ötlet”, illetve biztatás magától a kiscsajszi doktor nénijétől érkezett.

Először is kimarad egy s más – mondja - , ugyanis a „repülő” mozgás (olyan, mintha a kiscsaj egy ejtőernyős lenne és zuhanna lefelé ejtőernyő nélkül több ezer méter magasságban – hason fekszik, keze-lába a levegőben) már megvan, de az előtte lévő fázis, a kézzel való kitámasztás egyelőre hibádzik. Nem baj, mondja, előfordul, csak hát figyeljünk majd a beszédére, mert lehet, hogy diszlexiás, dadogós lesz. Köszi.

Másodszor is, ha hamarosan nem fordul a kiscsaj, akkor irány a fejlődés neurológia. Ahol – puszta véletlen egybeesés lehet – a guru a doktor néni férje. Anyád hogy van?

Na de ma – ez tényleg puszta véletlenségből – találkoztunk egy gyógytornásszal, aki pikk-pakk megállapította, no para at all. Az izomzat tökéletes – örökölte –, van ilyen, hogy kimarad valami.

Hát ez kimaradt. Egyelőre. De majd még visszalépünk hozzá. A Kispapa nője, felesége, asszonya, élete értelme, illetve a kis Blanka édesanyja, mamája, anyuja is ilyen volt. Lassú csiga. Lassan talán kinövi.

Kismama reakciója: Édesanyád hogy van?

Khm.

Bundika álma

A képen látható Bundika álmodozik. Valakiről.

U.I. A panaszkodó levelek és commentek elkerülése végett: a kiscsávó azért lehet itt így, mert a körből, lásd lent, kimaradt, lemaradt. Így lesznek az utolsókból elsők (a szerk.) ... Úgyhogy kiscsávók: lehet ám teperni!

Haverok, bulik, Blanka

A kiscsajszi hétvégéje jó hosszúra nyúlt, a buli már pénteken délután elkezdődött, kinek a Kossuth téren, kinek a Margitszigeten. A szigetes buli ráadásul igazából egy randevúnak is felfogható – erős szülői kíséret keretében, természetesen – ugyanis nem mással, mint a híres-hirhedt, kis punkkal, Patrikkal történt a romantikus séta a Nyulak szigetén.

A találkozóra késve sikerült persze érkezni, egyértelműen a kicsi család nőnemű tagjainak öltözködése miatt. Na jó, egy kicsit a BKV és Aba Botond is belekavart. Szép nagy kört kerekedett a sétából a sziget egyik végétől a másikig, amely során azonban a kiscsajszi és Patrik közt semmi „olyan” nem történt, köszönhetően Kispapa éber felügyeletének. Mondjuk erre annyira nagyon nem is volt szükség, hiszen nagy közeledés az érintett személyek közt nem volt. Vagy lehet, hogy ez csak álca volt?

A kismamák nagy szomorúságára a vatta cukros bácsit nem sikerült megtalálni...

A séta levezetésére nagyszerű helynek ígérkezett a Víg söröző, ahol az asztalhoz ült a kis Blanka és Patrik is. Itt már mintha lazult volna fegyelem, azaz az álca mögé bújás, de azért combozás és tapi – legalábbis a Kispapa tudomása szerint – nem történt az asztal alatt. A kismamák – kis időre – még babát is cseréltek.

Szombaton a kis Blanka átesett hosszú élete első meglepi szülinapi buliján is. Nyusziéknál a ház ura volt a főszervező, az asszonyka születése napjára. Természetesen mi értünk oda legkésőbb, ugyanis természetesen éppen ezen a napon aludt el később a kiscsajszi. Gyorsan az autósülésbe, tipli át a városon, majd óvatos kommandózás a lakás irányába. Még szerencsére időben érkeztünk: a barátok már ott voltak, az érintettek azonban még nem. Persze ekkor ébredt fel a kis Blanka, de mivel jól nevelt, s szót fogad szüleinek, nem kiabált, ordított, így a meglepi is összejött végül. S aztán egy nagy-nagy puha ágyban el is aludt a kiscsaj.

Vasárnapra is jutott a jóból, a tíz hónapos kis autógyáros, Bandi, illetve a hét hetes Gergő, azaz Pupák érkezett hozzánk ebédre. Kiscsávók együtt henyéltek a tapilapokon, próbálták felhívni magukra a kiscsaj figyelmét, több-kevesebb sikerrel. A kis Bandi szédületes mozgásával és apukájától tanult érdekes, majomszerű hangok levegőbe való eregetésével próbálta hatalmába keríteni a csajt, míg a kis Pupák leginkább apró gőgicséléssel és a tökélyre fejlesztett cumi-köpdöséssel.

Három nap, három krampó. Mi lesz még?

Kör közepén állok...

Kör közepén

Mega buli volt, az első igazi házibuli, amelybe a Kispapa elengedte a kiscsajszit, de persze csak nap közben, és persze csak Kismamával, és persze csak úgy, hogy a Kispapa időben értük megy. Mert hát azért mégiscsak van valami erkölcsnek nevezhető valami. Habár nem minden helyen.

A Kispapa éppen időben érkezett: a buli részvevői ugyanis már készültek valamire. Hogy mire, arra nem is merünk gondolni, de rossz aki, rosszra. Szóval szám szerint 12 kiskorú feküdt a földre terített puha bőrökön és szőrméken. Ott feküdtek egymás mellett, egymással így ismerkedtek, simogatták egymást, olykor egy-egy nyálmolekula is átkerült az egyikről a másikra. Ez a mai világ.

Közben a szülőket megpróbálták a legkülönbözőbb finomságokkal levenni a lábukról, s ezzel folyamatosan a konyhában tartani az ősöket, így távol tartva őket eme erkölcsi fertőtől. De Kispapa azért nem hagyta magát: figyelt a fiúkra, így például többször sikeresen eltérítette gyanús szándékától a kis punkot, azaz Patrikot, sőt, Bundikát is, aki a Kispapa kezében is landolt egy meglepő fordulat eredményeképpen. De szemmel volt ám tartva többek közt Bogyesz, a házigizda Balázs, s Áron Leon (A profi) is.

Találkoztunk egy Blanka hasonmással is, Jazival, először a kispapa meg is rémült, hogy el fogjuk cserélni a két kiscsajszit. Idővel azért a kispapa rájött, hogy teljesen másmilyen ruhában vannak, de pár perccel később sikerült egy-két egyedi vonást is felismerni a kis Blankán. Volt a kis kezén például egy tollvonás, ami valahogyan reggel került oda a Kispapa tolla által…

A csajoktól kevésbé kellett óvni a kiscsajt, ők csak dumáltak, eszmét cserélt itten ám Hanna, Laura, Léna (akiről Dimitri már mesélt), Bogi

Na szóval jó nagy buli volt, rengeteg májusi és egy június 1-ei babával.

De Kispapák, az éberség a legfontosabb. Hiába a sok süti, keksz és üdcsi.

Hangos nevetéstől a harmadik szuriig

A kiscsajszi mostanában már nem csupán hangosan karattyol, hanem pár napja már hangosan rötyörészik is. Na azért nem magában és nem akármin, ehhez azért szükséges egy Kismama vagy egy Kispapa.

A hangos rötyörészés, nevetés főleg úgy érhető el a célszemélynél, ha csupasz pocakját erőteljesen megfújja az ember, amely egyfelől különös, félreérthető hangot generál, másfelől viszont erőteljes Blanka nevetést idéz elő. Természetesen csupán a jól neveltség, a társadalmi normák és illem keretein belül.

Ma délelőtt a harmadik kötelező szuriját is megkapta a kis Blanka. Egyelőre aluszik, most van neki az alvóideje, a szájában két ujja, a másik keze kiterítve. Most sem volt semmi ellenkezés, harc a szúrós nénivel. Csak csend és nyugalom.

Azt is megtudtuk a doktor nénitől, hogy a négy hónapjához képest a kiscsaj jól mozog is, meg nem is. Azaz.

Az, hogy a lábacskáját, illetve lábujjacskáit egyre erőteljesebben tömködi a szájába szuper, mert ez a magas fejlődési szint csak kb. 5 hónapos korban várható el. Másfelől viszont „kimaradt” egy-egy mozgás. A lusta kiscsajszi ugyanis nem igen forgolódik, amit azonban már megtehetne. Mostantól esténként kis lepedővel lehet, kell segíteni ebben, hogy rájöjjön a kiscsaj, milyen jó is forgolódni. Mert állítólag jó.

Hát így állunk. Illetve fekszünk. És közben nem forgolódunk. De már pislákol a fény az alagút végén.

Egy kis punk

A minap egy kis punk, azaz Patrik jött a kis Blankához vendégségbe, persze úgy időzítve, hogy a Kispapának még legyen egy-két elintézni való dolga. Reménykedtek a fiatalok, de a Kispapa éber volt – legalább is ezzel áltatja magát -, figyelt, nézett, jegyzetelt, s ügyelt az erkölcsre.

A kis punk megérkezésekor aludt, nyilván erőt gyűjtött, hogy aztán fitogtathassa fizikai teljesítményét. Amikor ugyanis a fiatalok egymás mellé „tevődtek” a tapilapokra – vagy mi a görcsökre –, s feléjük a kis állványon a kis nyuszik is odakerültek, a kiscsávó fél kézzel elkezdte emelgetni a nyuszi-állványt, majd szinte rá is tekeredett. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy fizikumával próbálja meg hatalmába keríteni a kis Blankát.

Hogy sikerült-e, nem tudom, de aztán, mint az egyik képen látszik is, valami laza dumával („Kint áll a verda, bárhová elviszlek bébi”) igyekezett levenni a lábáról. Ami sikerült is, ugyanis egymás mellett feküdtek… De ezt az egymás mellett fekvést nem úgy kell ám érteni…

De ekkor rajtaveszett a kiscsávó. Mármint a lazadumázással. Ugyanis a kis punk erőben, mozgásban, hihetetlen dupla forgásokban ugyan simán lenyomta a kiscsajt, de dumában nem. A kis Blanka folyamatosan magyarázott, beszélt, karattyolt, amit idővel a kis Patrik mintha nem igen bírt volna.

Hát igen. A nemek közti különbségek. Korán kezdődik.

Gögyögögyöháááááááá

Hát ennek a kiscsajnak be nem áll a szája, állandóan magyaráz. A közelmúltban rájött, hogy neki bizony hangja is van, de még milyen! Szerinte, mármint a kis Blanka szerint szép is, gondolja a Kispapa, ugyanis szinte folyamatosan magyarázz. Kivéve, ha alszik, eszik, vagy éppen a nyuszik alatt fekszik…

Reggel felébered, magában beszélget, illetve a haverjaival: egy kisvonattal, a felette lógó cókmókkal, a felhúzhatós bohóc-szerű képződménnyel. Ezután kap egy kis reggelit, majd visszaalszik. Majd utána újra kezdődik a szövegelés: Gögyögögyöháááááááá. Mesél a benne lecsapódó dolgokról. De vajon miről? A nyuszikról? A nagyszerű szülőkről? Tejciről? Netán barackról?

Barack, bizony. Mert már azt is kap ám, nemcsak almát. Az első őszibarack kicsit savanyú volt – erre persze a szülők csak később jöttek rá -, de azóta van tesztelés, s most már minden rendben.

Sőt, a kiscsaj a barack fogyasztása közben elégedetten cuppog is.

Hát így állunk. So it goes.

Az első kemény kaki

Ha kell, ha nem, elkezdtük az almaevést, ami már egyre jobban megy. Sőt.

Az eljárás egyelőre különleges, jó dolga van a kiscsajszinak. Most már csak reszelés van és kiskanállal kapja a kiscsjaszi a kajcsit. Kispapa ölben fog, miközben Blanka anyuka reszelt almát tuszkol a célszemély szájacskájába. Aki kicsit nyammog, majd nyel. Azért a legtöbb esetben ez nem elég, pár perccel később érkezik az anyatej is. Biztos, ami biztos.

S az alma meg is hozza "gyümölcsét". Ma megérkezett az első, kemény kaki. Pezsgőt ide! Nem semmi... Hát igen, nem semmi: pontosan kaki. Mint Tom Cruise gyermekéé.

A hétvége egyébként egy kis szigeteléssel - mármint a Hajógyári szigeten - telt szombaton. Reggel nyolc körül kelt a csajszi, majd kapott kis kaját anyától (vagy anyutól? - ez még nem eldöntött kérdés Blanka szülőknél...), amelyet követően Kispapával húzta a lóbőrt kb. 11-ig. Majd jött a szigetelés Tódiékkal, ahol a fiúk eregettek, mármint sárkányt és frizbit, a lányok babákról beszélgettek. Valószínűleg.

A mai nap is hasonlóan kezdődött - az alvásig -, csak aztán Kispapa dolgozni ment, a csajok meg sült kacsázni és fiúzni. Már megint. Ez a kiscsaj már megint krampózott, ráadásul egy fiatalabb kiscsávóval, méghozzá a pecóján. Persze csak akkor meri ezt megtenni, ha a Kispapa éppen távol van.

The Big Apple

Bizony, bizony. Pár napja ráéreztünk az alma ízére.

Egy kis para indította el a nagy almaevést: a doktornéni jól megijesztette a kismamát, Blanka-anyukát, hogy ez a kiscsaj - na jó, valószínűleg nem így fejezte ki magát - mostanság nem nő annyit, amennyit kéne. Nem gyarapodik annyit, pontosabban. "Anyád hogy van?" - merült fel automatikusan a kispapában a kérdés - gondolatban - a dokinéni felé. A kiscsajszi minden kaja után elégedetten mosolyog és olykor ezt megtoldja egy-egy erőteljes büfivel is. Akkor olyan nagy baj csak nem lehet. De erről ennyit.

Szóval elkezdtünk almát fogyasztani. Lereszel, apró szűrőn átnyom, kanállal megetett, majd a célszemély elégedetten - olykor kicsit fanyalogva ugyan -, de mosolyog.

Finom is az alma. Csak ne kéne megpucolni.

Keresztelő képekben

Keresztanyuval még Koppány haverjaként

A tisztító víz

Két keresztanya+két keresztapa+két keresztgyerek

Emma baby

Blanka baby

"Félelmetes" keresztanyák

A megtisztulás után

After party

Eltávolodtunk Koppánytól

Szegény anyuka egész héten – hétfőtől péntekig – a fejével, illetve migrénnel birkózott, de szerencsére túléltük ezt mind a hárman. S ami még jobb: vasárnap reggelre, azaz a kis Blanka és a kis Emma keresztelőjének napjára már friss lett, szép és üde lett. Na nem mintha előtte ne ilyen lett volna…

Vasárnap reggel, mint ahogyan mostanában sokszor, a kiscsajszi már hat körül követelte a hasába való tejcit, aztán azért visszaaludt. Hamarosan kelt a szüleivel, készülődve a nagy napra. Na de mit vegyünk fel? – jött a költői kérdés most már nem csupán egy, hanem két nő szájából.

Volt egy-két ruci próba, anyukánál és a kiscsajszinál is, de aztán idővel – jó kis idővel – elkészültünk. Hit the road! Ahogyan kell, pakra 11-re érkeztünk, természetesen utolsónak, de hát a nagy emberekre várni kell! Pláne ilyen nagy ünnep előtt…

Közös keresztelő volt, vice-versa, oda-vissza: a kis Blankának Zsolti és Zsuzsi, míg a kislányuknak, Emmának kismama és Kispapa lettek a keresztszülei, akik majd ama bizonyos utat mutatják. A pap bácsi, Feri atya a ceremónia alatt végig figyelt arra, hogy a kislányoknak ne legyen túl megterhelő a keresztelő, nem is volt túl hosszú, s a kiscsajszik is nagyon illedelmesen viselkedtek. Sőt, a kis Blanka ezen programot kivételesen éberen töltötte. Gitáros muzsika, egy kis vizecske, megtisztulás, család.

A keresztelő után Joe bácsi vendéglátóipari-egységébe látogattunk: hosszú asztal, sok husi, üccsi, egy kis sör, napsütés, sok-sok emberke. És hát sok ember sok ajándék(hehehe): fülbevaló, rágóka, nyaklánc, zörgős könyv, csörgő, rucik, tapilapok, …

Délután egy kis pihi után a keresztszülők meghosszabbították az ünnepet, míg a kiscsajok az ágyikóban durmoltak. Az estet csak a szerbek rontották el egy "kicsit".

Víz alatt

Amikor is megszületett a kiscsajszi, sok mindent sikerült begyűjtenünk innen-onnan, köszönhetően kedves barátainknak, családtagjainknak. Így példál egy Tummy-tub-ot is. Nem olyan régen ki is próbáltuk.

Első alkalommal nem igen jött be a kiscsajnak.

De ma este nagyon. Arra gondoltunk, ilyeneket csinálhatott egykoron odabent is. Halkan, csendben nagyon élvezte ezt a fajta fürcit. A pici lábait maga alá gyűrve, folyamatosan azon igyekezett, hogy belekortyoljon a vízbe. Közben forgott a saját tengelye körül, amit a pocakban is gyakran megtett.

Ráadásul anyuka és a kispapa kezét is olyan furcsán harapdálta. Lehet, hogy ezt csinálta a köldökzsinórral odabent, egykoron.

Esztergombában

Újabb nagy utazást tettünk, ezúttal Esztergombába, ahogyan egykoron állítólag - habár erről írásos forrásunk nincs - a Kispapa emlegette a neves királyi várost. Na nem tegnap.

Itt már járt a kiscsajszi, igaz, csak pocakban, de úgy aztán már háromszor is (Blanka anyuka sorolja is: először 8 hetesen, majd 22, illetve 33 hetesen - ilyen dátumokat csak a csajszik, bocsánat, a nők, bocsánat, az anyukák tudnak...). Na szóval háromszor is, de most úgy igaziból, igazán, először.


És hát a kis autógyáros leszármazott (Bandi, hamarost 9 hónapos lesz, pontosan 11-én), csodájára is járt, illetve hát asszem vice versa - de erről még nem mertem egy kérdést sem elgügyögni a kiscsajszinak. Állítólag a két kisember meg is fogta egymás kezét. Ezt a perverz tényt csupán a két anyuka igazolhatja, mert hát az apukák a konyhában söröztek.

A nap azért nem csupán ebből állott, mindezt megkoronázta egy nagyszerű rakott krumpli - kispapa apukájáéval versenyezhet -, illetve egy kellemes kis séta fagyival, somlói galuskával, néhány megvadult gólyával, akik szegények sárga pólóban köröztek a vár körül.

Mondani sem kell, a kis Blanka és a kis Bandi a séta alatt szunyáltak. A kiscsávó olyannyira, hogy úgy aludt el a kicsi kocsijában, hogy a fejét a kezében szorongatott fagyis tölcsérrel igyekezett kitámasztani.

Rövidre vágva, tartalmas, szép nap volt. Azóta a kiscsajszi szája be sem áll. Csak nem szerelemes?

Keresztel ő

A mi nagy eseményünk, azaz a jövő heti keresztelőnk előtt, tegnap, azaz szombaton Ádi, azaz Feri unokatesó keresztelőjén jártunk. Megvolt tehát a főpróba. Bizony.

De azt hiszem mondani sem kell, hogy a kiscsajszi inkább csupán testileg volt ott, lelkileg kevésbé, ugyanis szinte végig aludta – újfent – ezen eseményt is. De legalább jól viselkedett.


A rituálé Ádi családjának kertjében zajlott, majd egy közeli étteremben csillapodhattak az éhség és a szomjúság kellemetlen érzetei. Az illatokra már a kis Blanka is kicsit magához tért, de számára az illatok csupán illatok maradtak, s az ízek már nem váltak, válhattak valódi ízekké. Maradt néki az anyatejci. Nem mintha azzal bármi panasza lenne.

Szóval jó nagy pörgés volt újra, azt nem is említve, hogy este kismamához és kispapához a híres bécsi fotós és becses „neje” érkeztek, egy kis bemelegítésre a szombat esti láz(uk) előtt, egy kis Blankázással megspékelve.

A fiúk zenéről beszélgettek, a lányok nem tudjuk miről. De biztos a hülye fiúkról. Hát ez vár a pici Blankára is.

Újabb szurik

Szegény kicsi Blanka a hét elején újabb szurikat kapott, egy kötelezőt, s egy választottat, mondhatni bónuszt. Ezúttal is a pici combjaiba kapta a tűket.

Ugyebár minden kispapa és kismama tudja, hogy az idéntől változtak az oltások, kevesebbet kapnak a kis hölgyek, urak. Most mi a harmadik hónap utánit kaptuk meg, illetve hát csak a kiscsaj: a diftéria, tetanusz, szamárköhögés (pertussis) elleni oltás második felvonását egyben az elölt vírust tartalmazó gyermekbénulás elleni oltóanyaggal és a Haemophilus influenzae baktérium elleni oltóanyaggal. Hú, ezt mind sikerült ideírni. (Mindez egynek számít.)

Na és a kiscsaj megkapott egy "fizetős", agyhártyagyulladás elleni csodaszernek az első részletét.

Habár voltak kockázatok mellékhatások is, azért orvosunkat, gyógszerészünket emiatt nem kerestük fel.

Sokkal nyűgösebb volt a kiscsaj, na meg egy kis hőemelkedés is akadt. Viszont a hőmérőzésnek - ami hát a kis popójába került - nagy előnyeként sorozatosan érkeztek a kisebb, barna csomagok odabentről. Ez a kismamát is megnyugtatta, aki az elmúlt napokban, hetekben azon aggódott, hogy - egyszerűbben kifejezve - ritkán szarik a kis drága.

Hát így állunk.

Végre péntek.

Nyaralás, második felvonás, képek

A kis jövendőbeli kereszlányunk, apukájával, anyukájával





Luca cica alulnézetből

Táncoslábúak

Talán említenem sem kell, ki nyerta a klasszikus Capitalyt a három kiscsaj lefektetése és egy-két sör után...

Veszprémben kispapával
Na jó, a kismama is jöhet!

Mostanában mindha mindenhol csak kisbabákat látnék. A kis Blankával itt éppen uokatestvére szemez.

Édeshármas

Édeskettes

Nyaralás, második felvonás

Sajnos lezárult életünk nagy nyaralásának második felvonása is. De minden jónak vége szakad egyszer.

Az újabb utazás még múlt hét pénteken indult, jól felpakolva a kicsi kocsit, amely így hát újra száguldott. Mama elől, kispapa a kiscsajjal hátul, zsákok közt. Másnap már vártuk is az első vendégeket, méghozzá a kis Blanka jövendőbeli kereszt-testvérét, Emmát valamint nővérkéjét, apukáját és anyukáját. A három kiscsaj jól elvolt egymással, meg a többiek is, pláne a két kispapa, akik a nyaralás mellett igyekeztek egy fa kiásásával is megbirkózni, néhány tűz és gulyásleves és grillhusik és egyebek elkészítésével is. Na nem is beszélve a kis zöldséges kert erőteljes gyomtalanításáról. Mindez hellyel-közzel sikerült.

Na azért voltak ám csopaki bornapok is, ahol a Zenit-tel csak a betyárpogácsa tudott versenyezni.

A kis Blanka még a híres strandon is volt ám, amit ugyan úgy élvezett, mint minden egyebet. Mélyen. Alvásban. A vízicsúszda és a fürci a Balatonban – a kispapa a karjában azért kicsit bevitte - még kimaradt, de jövőre már erre is sort kerítünk.

Szerdán erősítés érkezett, egy anyuka, négy kisfiúval, az unokatesókkal. A kis csónakázás is kimaradt, ott a helyeket ugyanis elfoglalták az unokatesók – Sándor, Béla és Jenő – míg a legkisebbek – azaz Blanka és Ádám, alias Feri – a stégen anyukájukkal a babakocsijukban maradtak. Ott viszont találkozhattak egy mocsári teknőssel, amely – mint egy telefonhívás után kiderült - azonban sajnos nem volt azonos azzal a híres csopaki teknőssel, amely évekkel ezelőtt tűnt el a vízben, pedig egy tudományos kísérlet alanya, s a nyomravezetőnek már 100.000 forint jár. A stég környékén a mocsári teknős mellett feltűnt mindenki erdész bácsija is, alias Trokán Péter, aki megerősítette az információt, hogy igen, itt sok mocsári teknős van.

A kiscsávók közül kettő a kis Blankával aludt egy szobában. Az éjszaka egy darabig jól telt, ám valami miatt a Sándor nevű célszemély éjszaka felriadt, s ki akart jönni a szobából. Ám valamilyen okból kifolyólag rossz irányba indult, más falon kereste az ajtót, s mivel ott nem találta, kétségbeesve fordult a kisebb Bélához, „Te, bezártak ide minket, ellopták az ajtót!”. A kiscsaj persze ezen ramazurira sem ébredt fel, ahogyan szülei sem. Az állítólagos ajtó-rablásról a kismama és a kispapa csak reggel értesült. De szerencsére mindenki sérülés nélkül megúszta.

Csütörtökön egy újabb neves vendég érkezett pár órára, a kis(s) Viki nagy apukája, aki hamarost már a kis(s) Patríciát is a nem éppen kis mellkasára is szoríthatja.

Pénteken már hárman maradtunk egy időre, ekkor a kis Blanka és a kedves, aranyos, szép, okos, … szüleivel Veszprém felé vette az irányt. El is indultak a várnegyed felé, hogy megnézzék a nemrég megnyílt László Károly gyűjteményt a Dubniczay-palotában. A kiállítást a kis Blanka is nagyon élvezte, főleg a szép, színes képeket, legalábbis akkor így vélte a kispapa. Ám hamarosan kiderült számára, hogy a kisbabák – nem tudni milyen adatok alapján, de biztosan nem reprezentatív a felmérés :) - állítólag három hónapos korukig nem látnak színeket, azaz színvakok. Na tessék. Az összes színes szir-szar felesleges volt eddig, elég lett volna fekete-fehérben :). Köszi.

Este már nagypapi és nagymami várta a kicsi családot a házikóban. Másnap az apukák egy kerítés-oszlopot igyekeztek függőlegesen felhúzni, míg az anyukák és a kis Blanka pedig főztek és beszélgettek.

Jó sokat beszélhettek, mert azóta a kiscsaj pici szája be sem áll. Állandóan magyaráz. Kemény éveknek nézünk elébe.

Szombat este óta újra kis fővárosunk friss levegőjét szívjuk. Hogy Combinóval vagy anélkül az már csak nézőpont kérdése.

Adios

Kedves kis és nagy Blanka rajongók!

Mostantól megkezdődik a nyaralásunk második fordulója. Visszatértünkig a kispapa a korábbi rendkívül érdekfeszítő poszjait tudja csak ajánlani.

A kiscsajszi megfürdött, jól bekajált, s indul a roadmovie, egésszen a Balatonig. Mindenki másnak is kellemes 20-át és pihenést kíván:

Blanka, kismama és kispapa

Blanka és a fiúk

Hát én nem tudom, mi lett eből a világból. Pedig azt hittem, sose fogok ilyet mondani, írni. De ami sok, az sokk.

Ez a kiscsaj már megint pasizik. De lehet, hogy csak egy szimpla bosszú, hogy kedves szülei két fél éccakára a nagyszülőknél hagyták, mert szigeteltek.

Szerdán, egy bizonyos Ádám csapta neki a szelet, méghozzá az Orczy kertben. Próbáltam a kiscsajt faggatni, hogy mégis ki ez a fickó, miféle, mit csinálnak a szülei, de ő csak visszanézett rám és hatalmasat mosolgott. Dünnyögött kicsit, majd elaludt. Hát ez egyelőre titok marad. A kis ravasz, azt hiszi, könnyen lerázhat.

Ha ez nem lenne elég, van ám még! (Bezzeg az én időmben, khm.) Szóval mindez ma folytatódott. Persze megint akkor, amikor kispapa nem volt jelen, dolgozott. Tehát ma éppen a Károlyi kert volt a cél - azért egyedül még nem engedjük, a kismama is elkísérte! - hát ott meg mi volt???? Hát a kis Patrik. Aki ráadásul egyszerre két kiscsajjal. Na ez már azért tényleg sok.

Beszélnem kell a lányommal, ez az erkölcstelenség nem mehet tovább!

Csak a közös nyelv, az nincs meg. Mindketten mondjuk a magunkét, de mintha elbeszélnénk egymás mellett.

De sokáig egy kispapa előtt semmi nem maradhat titokban. Vagy mégis?

képes beszámoló

És a képek, amiket eddig nem sikerült feltölteni

Kispapával:



Kismamával "Görögfüreden":



Unokatesók



Kis Márkkal egy ágyban :)



Nagypapival, kismamával




Vicces nagybácsival: